2018. március 31., szombat

Húsvéti Book Tag | Könyves kérdéssor

1.) Nyuszik - Egy könyv, amiből lehetne több is, azaz örülnél, ha lenne folytatása


Fülszöveg:
A mágia örök törvénye, hogy az árát vérben kell leróni: annál forróbban és drágábban, minél hatalmasabb. Még az istenek sem mentesek ez alól, hisz ők is így születtek, vérben és varázslatban. A mágia előtt nincs lehetetlen – amíg arányosan megfizetnek érte…
Mekkora áldozatot ér meg egy zsarnok bukása? Egy száműzött bosszúja? Egy ország megszabadítása? És mennyi vért kell kiontani hozzá, hogy valaki dacolni tudjon az istenekkel?
Ennek a történetnek három hőse van; felváltva törnek egymás romlására. Mindháromnak felelnie kell ezekre a kérdésekre; és mindhárman más választ adnak. Bölcsen teszik-e vagy sem, de nem mindenki hajlandó megfizetni közülük a kegyelem árát…
Orson Scott Card 1983-ban élénk felbolydulást keltett ezzel a regényével: ez volt az első kirándulása a fantasy területére, és rögtön halomra döntötte vele a hagyományokat.
Az igazság kegyetlen – de kegyelemmel enyhíteni még kegyetlenebb.

A kegyelem árát kicsivel több, mint egy éve olvastam és egyből megszerettem. A könyv a hatalomról, annak megszerzéséről, megtartásáról, elvételéről és leginkább áráról szól, mindezt egy brutalitással megspékelt fantasybe ágyazva tálalja Card. A kötet elolvasása után egyből éreztem, hogy még szívesen olvasnék ebből a világból több különböző történetet, de hát ezzel kell jól lakni.


2.) Tojás - Egy könyv, ami meglepett


Fülszöveg:
Egy fiatal lány húsba vágó története, aki alámerészkedik Tokió sötét bugyraiba. A regényben a tizenkilenc éves Luit megbabonázza új barátja, Ama kettévágott kígyónyelve, és révületében nekivág az élet túloldalára vezető útnak. Tokió utcáin a fájdalom átszüremlik az örömbe. Megismeri Ama barátját, Sibát, a tetováló mestert, akinek hideg szemei pusztító titkokat sejtetnek. 
Mikor Ama és Siba vakmerő viselkedése veszélyes következményekbe torkollik, Lui válaszút előtt találja magát: jó és gonosz, élet és halál, szerelem és gyűlölet között. 
A könyv kritikusai és olvasói körében egyaránt osztatlan sikert aratott, csak Japánban több mint egymillió példányban kelt el, számos nyelvre lefordították és Kanehara irodalmi hírességé vált saját hazájában. Pirszinget a kígyónak című műve meghozta húszéves alkotójának az Akutagava-díjat is, Japán legnagyobb irodalmi elismerését, melynek ő volt az egyik legfiatalabb kitüntetettje.

A legutóbbi meglepő olvasásom ez a kevésbé ismert Japán kisregény, mely azzal lepett meg, hogy mennyire jól tud működni és mennyire jól ki tudja fejezni magát ebben a brutális és perverz témában. Nem mindenkinek, de ajánlott olvasmány. 



3.) Vadászat - Egy könyv, amit nehéz volt megkaparintanod


Fülszöveg:

2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer már az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat – művészet, hit, az önmagáért való tudás – mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar – Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magánycsendjét vagy épp a bűn katarzisát –, az nem akar mást, mind a boldogtalanságot. 
Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányzott világállamában nincs helye. Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával – mondjuk egy Szép új világ című könyvvel.
"Tizennyolc tökéletesen egyforma, Gamma-zöld egyenruhás, göndör, gesztenyebarna hajú lány vizsgálta meg az összeszerelt gépeket, melyeket aztán harmincnégy kurta lábú, balkezes, Delta-mínusz férfi ládákba pakolt, és végül hatvanhárom kék szemű, lenszőke és szeplős félidióta Epszilon az odakint várakozó teherautókra és kamionokra rakott. 
– Ó, szép új világ… – a Vadember azon kapta magát, hogy Miranda szavait ismétli újra meg újra, mintha csak az emlékezete akarna gonosz tréfát űzni vele. 
– Ó, szép új világ, melyet ily emberek laknak."

Tudom nem egy alig ismert, ezer évet kell kutatni, hogy megtaláljuk fajta könyv a Szép új világ, de én relatíve sokat kerestem, hogy végre polcomra kerüljön. A legjobban az lep meg, hogy egy ilyen alapművet, mint ez nem lehet kapni egyetlen könyvesboltban sem és online is csupán használt példányokhoz juthat az ember. Mi van veled magyar könyvpiac? 



4.) Bárányok - Egy gyerekkönyv, amit mai napig élvezel



Fülszöveg:
Grafikus vagyok. Gyerekkoromtól megszoktam, hogy bal kézzel rajzoljak, de írni jobb kézzel tanítottak, mondván: írni csak jobb kézzel szabad. Amikor kigondolom a meséket, mindig a jobb kezemben tartom a tollat, a balban pedig a ceruzát vagy az ecsetet. Ez így nagyon kényelmes: a jobb kéz írja a mesét, ezalatt a bal vidám képeket rajzol. De fordítva is előfordul: előbb a bal kéz rajzol, utána a jobb kép alá írja a szöveget. Így hát mindkét kezemmel dolgozom, hogy nektek, kis barátaim, vidám, érdekes mesét és hozzávaló rajzot kanyarítsak. Remélem, ha elolvassátok könyvemet, és végignézitek minden rajzomat, megszeretitek a történetek szereplőit is. És azt is remélem, hogy a meséim nemcsak szórakoztatnak benneteket, hanem elgondolkodtatnak erről-arról, vagy arra késztetnek: megcsináljatok, lerajzoljatok valamit, fúrjatok-faragjatok. De az is nagyszerű, ha könyvem megnevettet mindannyitokat!

Ez örök kedvenc és nem hiszem, hogy lenne általam jobban szeretett történet a kiskoromból, mint ez. Szutyejev minden apró meséje annyira kedves, aranyos és szerethető. Tanulmányokat lehetne írni arról, miért a legtökéletesebb írások ezek gyerekeknek. 



5.) Tavasz - Egy könyvborító, ami a tavaszra emlékeztet



Fülszöveg:
A ​doktor, aki beteg, bizonyos Edwin Spindrift, a Távol-Keletről Londonba visszatérő nyelvészprofesszor. Most éppen agyműtétre vár, egy idő után azonban kiszökik a kórházból, mert tetten akarja érni alkoholizáló (és félrelépegető) feleségét. Dr. Spindrift „kölcsön” öltönyben, kórházi papucsban, és egyetlen fillér nélkül, mindenféle – fehér és színes – tolvaj, szélhámos és egyéb kétes elem közé keveredik a zegernyés londoni éjszakában, sorra feladja normáit, maga is lop, csal, hazudik és szélhámoskodik. Mulatságos kalandjai során nyelvészeti előadást tart egy illegális italmérés közönségének egy rendőrségi razzia során, aztán megnyer egy televíziós vetélkedőt, ahol a „legszebb kopasz fej” kategóriájában versengenek a résztvevők (hősünket ugyanis az agyműtét előtt kopaszra nyírták). Végül visszakeveredik a kórházba, ahol – ki is derül de meg nem is hogy dr. Spindrift voltaképpen álmodta az egészet, és közben megoperálták. Ez azonban nem gátolja abban, hogy újra megszökjék, és új kalandokra induljon a londoni éjszakában….

Az egyik legutóbbi szerzeményem és tudom kicsit morbid, de gondoltam a sok tájképes borítónál izgalmasabbat kell találjak. 



6.) Feltámadó a halálból - Egy könyv, egy elhunyt írótól



Fülszöveg:
Egy ​tragikus életű s ma már szinte elfeledett novellista tömör, félelmetes életművének legjavát tartalmazza ez a gyűjtemény Illés Endre válogatásában; Csáth Gézáét, aki fél évszázaddal ezelőtt a modern magyar próza egyik nagy előfutára és megújítója volt. Jelentkezése az irodalomban, amely a Nyugat indulásával egy időre esett, a kölyök Rimbaud indulására emlékeztet. Korán kibontakozó, tékozlóan gazdag, sokoldalúan színes tehetség volt, aki az írás mellett remekül rajzolt, festett, hegedült, zongorázott és zenét is szerzett (ő írta annak idején a Nyugatban Bartókról és Kodályról az első elismerő kirtikákat, s húszéves fejjel, harmadéves medikusként olyan feledhetetlen remekművét, mint az Anyagyilkosság. Aztán bekövetkezett tékozló és mohó életének végzetes találkozása a morfiummal, amely fiatalon elroncsolta gazdag tehetségét, elpusztította az új magyar irodalomnak talán legmerészebb ihletőjét, kinek műveiből az irodalmi rokonság szálai Kosztolányi Dezsőhöz és Karinthy Frigyeshez éppúgy elvezetnek, mint Nagy Lajoshoz vagy Ady Endréhez. 

Csáth Géza a magyar irodalom talán legnagyobb őrült zsenije. Novellái számomra nem azért kedvencek mert tökéletesek, hanem azért mert annyira igaz életérzésből születtek, hogy abba fáj belegondolni. A brutalitást lehet írni és lehet érzeni. Csáth pedig érezte és írta egyszerre. 



7.) Kosarak - Egy könyv, ami jelenleg a kívánságlistádon szerepel


Fülszöveg:
Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. 
Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Kívánságlistámon van, de már mióta! De a közeljövőben mindenképp hozzá fogok jutni, mert több kihívás befejezéséhez is kell, illetve már nagyon kíváncsi vagyok erre a hőn szeretett Tóth Krisztina írásra. 



8.) Cukorka - Egy könyv, ami édes



Fülszöveg:
Sindó Súicsi mindent megtesz, hogy sztár legyen. Nincs képzettsége, nincs tehetsége, és nincs bandája. Miután talál egy tehetséges gitárost és lehetőséget kap egy fellépésre, készen áll, hogy megmutassa a világnak, milyen zseniális dalszerző. De Juki Eiri elolvassa a nevetséges sorokat, és földbe döngöli a fiatal zenészt. Mivel nem tudja magát túltenni a kritikán, Súicsi Juki társaságát keresi, hogy aztán kettejük jövője kibogozhatatlanul összefonódjon. Képtelenek megfékezni az erőt, ami egymás felé húzza őket mint a gravitáció.

Ebbe a manga sorozatba nem olyan rég kezdtem bele és bár nem igazán nekem íródtak, az írónő stílusa annyira szerethető, hogy vétek lenne abbahagyni. Egyébként meg egy szimpla, nyáladzással ömlesztett slice of life történet.








Képek forrása: Google Képek

2018. március 30., péntek

10+1 képregény, amit el kell olvassak | Képregénysarok

1.) Mark Millar: Wolverine: Old Man Logan
Kövezzetek meg, de eddigi olvasói pályafutásom során még egy X-Men képregényt sem olvastam annak ellenére, hogy szeretem a filmek világát és a bennük rejlő értékeket. Itt az ideje, hogy ez megváltozzon és a választásom az egyik legnépszerűbb Rozsomák történetre esett, az Old Man Loganre. Részben azért mert tetszik az a sötét szuperhős utópia, amit felvázol, s részben azért mert nagyon szerettem a tavalyi Logan filmet, mely e képregény alapján készült.

2.) Alan Moore: V for Vendetta
Egyetlen ok. Imádom a filmet! És ha a film szenzációs, muszáj megismerkednem az eredetével, meg amúgy sem olvastam még Alan Moore képregényt. Két legyet egy csapásra.

3.) Brian K. Vaughan: Y: The Last Man 1. – Unmanned
Tetszik az alapötlet. Engem könnyen meg lehet venni az ember egyedül a Földön tematikával. Sok kedvencem is van a témából, s gondoltam nézzünk bele ebbe is. 

4.) Gabriel Bá – Fábio Moon: Daytripper
Rengeteg helyről hallottam már dicsőítő szavakat a Daytripperről. Ha jól tudom több díjat is bezsebelt és elképesztő népszerűségnek örvend leginkább külföldön, de itthon is hallani azért róla. 

5.) Akira Hiramoto: Prison School 1.
Az első manga a 11 rajzolt sztori közül. Az animét tavaly néztem végig és egyből beleszerettem abba a beteg, de mégis szerethető világba, amit felvázolt. Ez egy sírva nevetős olvasás lesz. 

6.) Inio Asano: Goodnight Punpun 1.
És a második manga, melyről őszintén szinte semmit nem tudok. Ami mégis indokolta, hogy felkerüljön a listára, hogy időről-időre találkozok vele itt-ott és mindig lenyűgöznek a rajzrészletek, amiket látok, mert elképesztő kreativitásra utalnak és arra, hogy ez nem egy szokványos darab a műfajból.

7.) Craig Thompson: Blankets
Craig Thompsont ötmillió irányból istenítik, rengeteg díjat kapott munkásságáért és elsősorban a Blankets című művéért. Ezért is érdekel.

8.) Jason: I Killed Adolf Hitler
Ez a francia alkotó is elsősorban a kreativitásáról ismert, s én amikor megláttam ezt a címet és ezt a borítót... Csak annyi jutott el az agyamig, hogy ez nekem kell.

9.) Jonathan Hickman: East of West 1. – The Promise
Mert szomjazom egy brutalitással megspékelt, izgalmas epic képregény sztorira és ez minden jelenetével annak tűnik. A dobjunk össze minden műfajt mentalitással meg csak érdekes dolgok tudnak születni.

10.) Jonathan Luna – Sarah Vaughn: Alex + Ada 1.
Ez szintén az a képregény, amitől úgy gondolom zeng az internet és én nem akarok kimaradni a dicsért élményből. Az alapsztori érdekes, a megvalósítás is korrektnek tűnik. Jöhet!

+1.) Neil Gaiman – Sam Kieth: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes
És a végére hagytam a csúcsok csúcsát. A képregényt, ami a legjobban hoz lázba. A Sandman sorozatba már régóta bele akarok kezdeni, révén Gaiman rajongó vagyok, s mert sok helyen emlegetik úgy, mint minden idők legjobb képregény sorozata. Úgy gondolom most eljutottam arra a pontra, hogy készbe is vegyem a kötetet és magamba szívjam az élményt, amit rejtegethet. 

2018. március 25., vasárnap

1perces | Ömlesztve mindenről

Az igazság az, hogy túl sok bejegyzést kezdtem el tervezni a napokban, s ebből végül egyik sem lett befejezve (szomorú.) De! Ez nem azt jelenti, hogy ezek nem lesznek posztolva, ugyanis a húsvéti szezonkor tervezek megint maratoni bloggerkedést, így minden amit terveztem meg fog valósulni (csúszva.)

Amúgy! Pénteken Nagyszalontán, Arany János szülőházában jártam, illetve az ottani Arany János múzeumban, ahol igazán érdekes és  kellemes élményben lehet részetek. Egyszer érdemes kipróbálni (csak éljétek túl a csiga lassú határátkelést.) 

Amúgy! Március elején a Fészek Színház egyik hirdetését láttam a Gém című előadásról, s én rájöttem, hogy ezt már láttam egy évvel ezelőtt (csupán a memóriámat kéne kezeltetni.) Egyébként egy könnyű kis szórakoztató darab, ha valakit érdekelne.

Amúgy! Nemsokára könyvfesztivál, s már a programok is kikerültek, én pedig már napok óta böngészem, hogy mit kéne látni, de eddig semminél nem állapodtam meg annak ellenére, hogy sok minden érdekel. Ti voltatok már így? De hogy milyen könyveket tervezek zsákmányolni, na arról pontos képem van (mondjuk pénz is kéne.)

Amúgy! Több filmet kéne néznem, amit nem tudom, hogy valósíthatnék meg ha már most is időm egy tetemes részét ebbe ölöm. De haladok az 50 film - 50 nemzet című projektemmel és a tavalyról kimaradt darabokat is folyamatosan pótlom (hurrá!)

Amúgy! Kicsit talán túl sok ebben a bejegyzésben az amúgy, meg a zárójeles megjegyzés, így én nem is fecsérelnék több szót a semmire. Menjetek és töltsétek valami hasznosabbal az értékes időt (csak néha gyertek vissza.)

2018. március 18., vasárnap

50 film – 50 nemzet | Filmes kihívás

Elgondolkoztatok már azon, hogy vajon hány filmet láttatok már? Durvábbat kérdezek, hány különböző országból látatok már filmet? Mikor egyik nap feltettem magamnak a kérdést kissé elméláztam, mert nem tudtam rá még csak körülbelüli számot sem mondani. A filmrajongók szembesülnek azzal, hogy mennyire sok különböző helyről érkezett filmmel találkoznak nap, mint nap, s ennek ellenére mennyire kevés nemzet filmművészetét ismerik pontosan.Úgy döntöttem ideje egy kicsit tágítani az ismereteimet, ezért a Snitt nevű filmes közösségi média felületen létrehoztam egy kihívást, melynek célja, hogy megnézzünk 50 filmet 50 különböző nemzetből.

Ha érdekel a kihívás becsatlakozhatsz ITT és bővebb leírást is kaphatsz a teljesítés feltételeiről. Most pedig összegyűjtöttem 15 kevésbé ismert filmet, melyeket a közeljövőben szándékozok megnézni a kihívás teljesítéséhez. Hátha akad olyan darab, mely felkelti az érdeklődéseket és esetleg kedvet kaptok a részvételhez.  

Rendező: Abbas Kiarostami
Társított nemzet: iráni 

Az 1997-es Cannesi Filmfesztivál Arany Pálma díjas filmje örökérvényű tanítás az életről, annak értelméről. A megtévesztő egyszerűségű filozófikus alkotás főszereplője egy megtört és egyre elkeseredtebb férfi, aki keres valakit, aki halála után, melyet önkezével hajtana végre, eltemetné. Kocsijával, Irán homok lepte dombjain keresztül autózva, az útjába kerülő embereket meg-megszólítja. Időnként felvesz egy munkást vagy katonát, de kívánsága mindenkit elriaszt. Egy idősebb török ember azonban elvállalja a megbízást, de előtte elmesél egy történetet. 

Rendező: Geoff Murphy
Társított nemzet: új-zélandi

Zac Hobson kisvárosi tudós egy nap arra ébred, hogy minden más ember nyomtalanul eltűnt a világból. Eleinte túlélők után kutat, és a rejtélyes esemény okait keresi, majd beletörődik sorsába, és élvezni kezdi az egyedüllétet. Mikor viszont már az őrület határára sodródik, hirtelen felbukkan a színen egy másik túlélő… majd egy harmadik.
Mit tennél, ha a világon mindenki nyomtalanul eltűnne? Ha egy nap arra ébrednél, hogy rajtad kívül teremtett lélek nem jár az utcákon? Üresen tátongó házak, félig megevett reggeli, oltás nélkül lángoló tüzek… A néptelen Föld ezzel az erős alapszituációval kezdődik. Ami ezután jön, az pedig a képernyő elé szegez bennünket.

Rendező: Karl Markovics
Társított nemzet: osztrák

Karl Markovics filmje végignyerte fél Európát, zajos sikert aratott Cannes-ban, és elvitte a tavalyi miskolci Jameson Cinefest fődíját. A történet egy gyilkosságért elítélt 19 éves fiú sorsát mutatja be, aki a gyerekotthon és a fiatalkorúak börtöne után nehezen tudja csak megtalálni helyét a kinti világban, amit nem is ismer igazán. Több sikertelen munkavállalási kísérlet után a bécsi temetkezési vállalatnál alkalmazzák, ahova lassan beilleszkedik.

Rendező: Miroslav Slaboshpitsky
Társított nemzet: ukrán

Amikor beköltözik egy siket-némák számára fenntartott bentlakásos iskolába, a tinédzser Szergejnek a szokásos beilleszkedési problémáknál jóval keményebb kihívással kell szembenéznie. A beavatási szertartásokon túljutva méltónak találják arra, hogy az iskola bandavezére védőszárnyai alá vegye.Vesztegetés, rablás, prostitúció – Szergej újdonsült barátai az üzlet és élvezet, a serdülőkor és felnőttség határmezsgyéjén mozognak. A fiú szédületes gyorsasággal emelkedik fel a ranglétrán. Futtató lesz belőle, de mindent kockára tesz azzal, hogy beleszeret az egyik „pártfogoltjába” és ezzel tragikus események egész sorát indítja el. 

Rendező: Naji Abu Nowar
Társított nemzet: jordán 

Arab-sivatag: Hija, az oszmán tartomány, az első világháború alatt. Theeb egy fiatal, beduin fiú, aki elveszíti apját. Az élete váratlan fordulatot vesz, amikor a törzséhez érkezik a titokzatos küldetésen lévő brit katonatiszt. Theeb bátyja, Husszein vállalja, hogy elkíséri a férfit az Arab-sivatagon keresztül. Miután csapdába esnek, Theeb ráébred arra, ha életben akar maradni, akkor felnőttként kell viselkednie az erőszak és az árulás világában, és szabadjára kell engednie a benne lakozó farkast.

Rendező: Ang Lee
Társított nemzet: tajvani 

Egyre több baja van Csu úrnak, aki Tajvan legjobb szakácsa és egyben három felnőtt, lázadó lány apja. Csu úr felesége már évekkel ezelőtt meghalt, magára hagyva férjét a lányok nevelésében: a legnagyobb Csia-Csien tanárnő és látszólag apja támasza, a középső elfoglalt üzletasszony, aki alig bírja elviselni apja társaságát, a legfiatalabb pedig Csia-Ning, aki reménytelenül romantikus alkat. A családi képbe azonban belép a zsémbeskedő özvegy Liang asszony, aki nemrég költözött a szomszédba. Hirtelen az egész család úgy érzi, hogy Csu úr valaki másra is főzni fog. Időközben viszont az egyik lány terhes lesz, a másik kiborul, valaki meghal, és megint másvalaki rátalál az igazi szerelemre. Ezek után ne lepődjünk meg, hogy végül teljesen meglepődünk azon, kivel mi is történik! 

Rendező: Mai Masri
Társított nemzet: palesztin 

A tanárnő Layalt letartóztatják, és hamis vád alapján bebörtönzik, ahol szembesül a palesztin politikai elítéltek rémisztő világával. Amikor rájön, hogy terhes, az igazgató azt akarja, hogy vetesse el babáját, és kémkedjen társai után.
Layalt, a fiatal házas palesztin tanárnőt letartóztatják, és hamis vád alapján nyolc év börtönre ítélik. Egy magas biztonsági szintű izraeli női börtönbe kerül, ahol szembesül a palesztin politikai elítéltek rémisztő világával. Amikor rájön, hogy terhes, a börtönigazgató arra akarja kényszeríteni, hogy vetesse el babát, és kémkedjen a társai után. Layal ellenáll, és megszüli gyermekét. Amikor lázadás készül, az igazgató figyelmezteti, ha csatlakozik a lázadókhoz, akkor elvehetik tőle a fiát. 

Rendező: Raoul Peck
Társított nemzet: ruandai

Az afrikai történelem egyik legsötétebb időszaka az 1994-es ruandai mészárlás. Feltüzelt hutu nacionalisták fegyverrel rontottak a tuszi népességre. Alig száz nap alatt több mint nyolcszázezer ember esett áldozatául a fékevesztett öldöklésnek, és több százezer ember kényszerült arra, hogy elhagyja az otthonát. A népirtás családokat választott szét, rokont állított szembe rokonnal, fivér fordult fivér ellen. Ez történt a Muganza-testvérek esetében is. Augustint és Honore-t az eltérő nézeteik a konfliktus ellentétes oldalára hajtották, életük már sohasem lesz olyan, mint korábban. 

Rendező: Noaz Deshe
Társított nemzet: tanzán 

Alias egy albínó afrikai fiú. A helyiek varázserőt tulajdonítanak az albínó testrészeknek, kiváltképp az albínó szívnek. 
Édesanyja, hogy megmentse, a testvérére bízza, miután Alias apját szervkereskedők feldarabolják. Aliast a nagybátyja az utcán dolgoztatja, míg a fiúnak elege nem lesz és el nem viteti magát abba a házba, ahol hozzá hasonló sorsú albínó gyerekeket bújtatnak. Ám nagybátyja tartozása miatt itt sincs sokáig nyugta.

Rendező: Jaroslav Vojtek
Társított nemzet: szlovák 

Mai röntgenlátlelet több generációs családról, a tiszta, ártatlan gyermeki tekinteten át- és túl. Több epizódból álló filmdráma, s a család minden tagjának aspektusán és lelkén keresztül láttatja a rendező, rendkívüli érzékenységgel és hitelességgel a valóságot. Poétikus film, ugyanakkor dokumentarista stílusban ábrázolja a széthulló családokat. Minden egyes embernek más- és más az útja. Egy a közös bennük, az egyedüllét és a számkivetettség. Esendő emberi sorsok, a mai világ fénytörésben.

Rendező: Ciro Guerra
Társított nemzet: venezuelai

Karamakate, a nagyhatalmú amazóniai sámán, törzsének utolsó képviselője a világtól elvonultan, a dzsungel mélyén él. A magány évtizedei chullachaqui-vá változtatták, olyan emberré, aki emlékek és érzelmek nélküli üres kéregként létezik. Életét azonban felrázza egy amerikai etnobotanikus érkezése, aki a Yakrunát, a szent varázsnövényt keresi, amely megtanít álmodni. Együtt indulnak Amazónia szívébe, és utazásuk során a múlt, a jelen és a jövő egybeolvad, Karamakate pedig lassan visszanyeri elveszett emlékeit. 
A történet a sámán és a két megszállott fehér ember road movie-ján túl a kolumbiai rendező kezében az őstermészet és a globalizáció örökös küzdelméről szóló gigantikus parabolává nemesül. A film egy őslakos szemével láttatja a gyarmatosítás groteszkségét, a hittérítés bornírtságát, és egy valódi ayahuasca-szeánsz után nekünk szegezi a kérdést: vajon elég bölcsek vagyunk ahhoz, hogy örökségünket ne játsszuk ki mohó anyagi érdekeknek?

Rendező: Laura Maná
Társított nemzet: spanyol

Dolorest, a középkorú háziasszonyt szentként tisztelik a sivár kisvárosban. Férje pontosan ezért hagyja el: elege lesz belőle, hogy felesége mindenkivel nagylelkűen viselkedik. Ahhoz, hogy Dolores visszaszerezze férjét, rosszá kell válnia, így hát elhatározza: bűnt követ el. Lefekszik egy kedvét vesztett férfivel, aki egyszeriben visszanyeri boldogságát. Hamarosan a városka összes boldogtalan férfija sorban áll, hogy ők is részesülhessenek Dolores áldásaiból. A „segélyben” részesített férfiak jobban kezdenek bánni feleségeikkel, és a lakók életébe lassan visszatér a boldogság. Egy nap azonban hazatér Dolores férje. 

Rendező: Saeed Taji Farouky; Michael McEvoy
Társított nemzet: afgán 

A NATO csapatait evakuálták, de a háború folytatódik Afganisztánban. A filmesek egy éven át követik az Afgán Nemzeti Hadsereg egy edzett veteránokból és biztos jövedelemre hajtó újoncokból álló zászlóalját. Helmand tartományban harcolnak a lázadókkal, ki-kimerészkedve a bázisról, hogy felderítsék a tálibokat és a mákültetvényeket. Ez Afganisztán egyik legveszélyesebb körzete, amely a “bombavölgy” nevet kapta a NATO csapatoktól. Ebben a távoli helyőrségben ismerkedünk meg Jalaluddin századossal és az újonc Sunnatullah közlegénnyel. Egy alkalommal a zászlóalj egy elhagyott NATO bázison kutatna ellátmány után, de még a vezetékeket is elvitték, míg egy rutinművelet során váratlanul gyilkos tűz fogadja őket, és a katonák az operatőrrel együtt próbálják menteni az életüket. 

Rendező: Jens Lien
Társított nemzet: izlandi

A negyvenes éveiben járó Andreas egy különös városba érkezik és nincsenek emlékei arról, hogy hogyan és miért került oda. Kap egy lakást és munkahelyről is gondoskodnak számára. Nemsokára barátnője is lesz, akivel hamar összeköltöznek. A felszínen minden tökéletes, de Andreast mégis nyomasztja valami. A hideg üvegépületek, a szürke színek, az ízetlen ételek, a túlzottan udvarias kapcsolatok – mind természetellenesnek hatnak. Megpróbál elmenekülni a városból, de hamar rájön, hogy képtelenség megszabadulni onnan. Egy nap megismerkedik egy férfival, aki egy titkos rést rejteget pincéje falán. Andreas előtt megcsillan a remény a szabadulásra.

Rendező: Milos Forman
Társított nemzet: cseh 

Forman második filmjének hőse egy cipőgyári munkáslány, a Szöszi, akinek szerelmi horizontján egy kissé mamlasz vadőr, a motorkerékpáros kisvárosi botrányhős és a vidékre lerándult jazz-zenekar zongoristája tűnnek fel. Szöszi naiv és tiszta lélek, eleve adott passzivitásában a legtisztábban tükröztethető a kiszámíthatatlanság, a sokféleség. Tele van naiv elképzelésekkel, amelyek természetszerűen nem mindig úgy sikerülnek a valós életben, ahogyan ő szeretné. Szöszi számára egyetlen elfogadható fiú akad, a jazz-zongorista, akinek csábítási trükkjei ebben a mikrokörnyezetben a nagyvilágiságot hordozzák. Szöszi bepakol és útnak indul, hogy megkeresse a Prágában élő zongoristát.

Képek forrása: Google Képek 

2018. március 3., szombat

Az év legnagyobbjai és... | Szubjektív HáziOscar 2018

Pár óra múlva megrendezésre kerül immáron 90. alkalommal a legnagyobb filmművészeti díjátadó, s ezen alkalomból felbuzdulva összeraktam a saját fapados, házi díjátadó rendezvényemet. A lista szubjektív és ezt hangsúlyozom. Olvassátok, görgessétek:

1.) Legjobb rendező
Guillermo del Toro és Christopher Nolan. Én személy szerint nem tudok dönteni kettejük közül. Nolan egy nagyon felnőtt, realista filmet tett le az asztalra a Dunkirk képében, míg del Toro egy impozáns, kreatív és szép kis alkotást a Víz érintésével. Mindketten vérprofin dolgoztak és bármelyikük fogja megkapni az aranyszobrot én örülni fogok.  

2.) Legjobb eredeti forgatókönyv
Martin McDonagh és a Három óriásplakát Ebbing határában. Nem meglepő. Mégis mit várnánk el korunk egyik legnagyobb színházi alkotójától és drámaírójától, aki most éppen a filmművészetet készül meghódítani. McDonagh nagyon ért a jó történet vezetéshez, valamint a kiforrott dialógus kezeléshez és ez a Három óriásplakátban is szembetűnik. Érezhető, hogy a sztori dramaturgiája ügyesen építkezik. Minden pofonvágós jelenetre jön a következő, majd a következő egészen a stáblistáig.

3.) Legjobb adaptált forgatókönyv
Logan! Nagyon örültem a jelölésének és bár fikarcnyi esélye sincs, én mégis azt mondom övé ez a díj, mert okosan és ügyesen építkező történetről van szó, mely kigyomlálja a képregény filmek általános hibáit és megtartja azok érdekes vonásait. Merész vállalkozás volt egy ennyire komoly filmet készíteni az X-Men univerzumhoz, de megérte. Sőt! Talán minden idők legjobb képregény-adaptációját kaptuk meg általa.   

4.) Legjobb férfi főszereplő
Gary Oldman és ez vitán felül áll. Korunk egyik legtehetségesebb férfi színészét láthatjuk személyében, aki (ellentétben Johny Depp-el) minden egyes átalakulásával újabb bombát robbant a filmművészet nagyjeleneteiben. És ezt úgy mondom, hogy nem láttam A legsötétebb órát. Shame on me. 

5.)Legjobb női főszereplő
Frances McDormand, az év anyafarkasa. Ő az aki idén minden egyes pillantásával meggyőzte a nézőt arról, hogy itt nincs kérdés. Bitang erős színészi játékot hoz, melynek minden percét látványosan átéli és megérti. Nagy gratuláció, mert abban a szerepben, amit játszik ez nem könnyű.  

6.) Legjobb férfi mellékszereplő
Sam Rockwell, aki a semmiből robbantott atombombát a lehengerlően ügyes színészi játékával. Karakterének megformálása a Három óriásplakátban szenzációs lett. Egyszerre komikus, mély, ördögi, de valahogy mégis szerethető figurát hoz nekünk. Engem megvett. 

7.) Legjobb női mellékszereplő
Allison Janney és a párját ritkítóan jól eljátszott karaktere. Az Én, Tonya egy könnyen befogadható kis dokumentumfilm lett, melyben nincsenek világot megváltó jelenetek, de egyszer bőven élvezhető. Kivéve egy valamit, pontosabban valakit és az Janney. Ő nem csupán élvezhető, hanem lehengerlő. Minden egyes jelenete szétrobbantja a vásznat és ez nem semmi.

8.) Legjobb eredeti filmzene
Három óriásplakát Ebbing határában és A víz érintése. Ismét egy páros, mert mind a két soundtrack más, de mindkettő ugyanúgy remek. Nagyon jól alapozzák meg a filmek hangulatvilágát és önálló alkotásként is szépek. Abba az észre sem veszed, hogy harmadjára hallgatod kategóriába helyezném őket. 

9.) Legjobb eredeti betétdal
Na ez a kategória, melynek nevezetjei közül egyik se fogott meg, úgyhogy kihasználom az alkalmat, hogy valami teljesen indokolatlan baromságot helyezzek ide. Mondjuk legyen a magyarok új kedvence (irónia.)

10.) Legjobb hangvágás/hangkeverés 
Dunkirk, mely mintapéldája annak, mikor a hanghatás annyira mélyen megbújik és a történet egy részét képzi, hogy észre se veszed hogy ott van. De ha hirtelen eltűnne, savanyúbb lenne egy fokkal az az intenzív élmény. 

11.) Legjobb látványtervezés
Szárnyas fejvadász 2049. Ami ebben a filmben szemünk elé tárul túlzás nélkül gyönyörű. Talán ez az a film, mely esetén megengedem a látványorgia kifejezés használatát.

12.) Legjobb operatőr
Dunkirk és a Szárnyas fejvadász 2049. Briliáns, kifogásolhatatlan fényképezés mindkettő. Az egyik intenzív látványú, a másik inkább szürke, de kifinomult. Egy nagy taps az operatőröknek. 

13.) Legjobb jelmez
Fantomszál. Amit nem láttam. Újabb shame. Ennek ellenére a hallottak és előzetesen látottak alapján szembetűnően egyértelmű (mondjuk egy olyan filmnél, melynek keretét a ruhák adják nagyon meglepő.) 

14.) Legjobb vágás
Nyomd bébi, nyomd! Derült égből villámcsapásként ért, hogy ez az egyébként szórakoztató film mennyire jól van vágva. Pont a film ütemvilágához és dinamikájához illeszkedik, nem zavarja a szemet és elmélyíti az eseményeket. Örülnék, ha ezt a díjat haza vinné. (Amúgy nem értem, hogy az új Kaptár film vágóját miért nem jelölték, kijárt volna neki a tökön rúgás mellé.)

15.) Legjobb vizuális effektek
A majmok bolygója: Háború. Tisztázhatjuk, hogy ez a díj tulajdonképpen Andy Serkisnek jár már kitudja hanyadjára. Az amit ez az ember művel szenzációs és elkeserítő, hogy ezt alig honorálják. Egyébként meg az új majmok bolygójába épített CGI az egyik legjobb volt, amit az elmúlt években láttam. Komolyan. 

16.) Legjobb animációs film
Ötletem sincs. A jelöltek közül csupán a Bébi urat láttam, de azt a vackot hagyjuk is békén. Valószínűleg a Cocot mondanám, mert mindenki agyon dicséri. Utólag bepótlom. 

17.) Legjobb idegen nyelvű film
Testről és lélekről és ezt nem csak azért mondom, mert magyar vagyok! A legtöbb külföldi jelölt ott rontja el, hogy nagyon díjra hajt és olyan művészkedővé válik, amit már nehéz kibírni. Őszintén én két éve a Saul fiánál is kicsit ezt éreztem, ennek ellenére örültem sikerének. Ám Enyedi Ildikó filmje olyan igazi, ártatlan, szerethető és csodálatosan szép, s ehhez nem kell a holokauszt, szexuális deviancia vagy éppen a társadalmi egyenjogúság kérdéseinek feszegetése. Ez a film megmutatja, hogy ezt így is lehet csinálni, s így is kell csinálni. 

18.) Legjobb film
Három óriásplakát Ebbing határában. Amikor a kortárs filmművészet tökéletesítésére gondolok, mindig olyan filmek jutnak eszembe, melyek sikeresen elmossák a művész és mainstream mozi közti határt. Itt ez megtörtént, sőt meteorként csapott az ártatlan közönség közé. Egy külsőségeiben szórakoztattató, belsőségeiben mélyen megrázó, erősen társadalomkritikus filmalkotás, mely számomra hivatkozási ponttá tudott válni a mindenki számára fogyasztható film kategóriában. Elképesztő és dicséretre méltó teljesítmény ez és remélem sokáig nem felejti el senki.  

Ezzel vége is lenne, de! Néhány pozitív, illetve negatív filmélmény kapcsán bennem akadt a szó. Ezt nem szabad engedni, így még néhány sor erejéig maradjatok a posztnál.

+ Legnagyobb csalódás
A Setét Torony. Ezerszer kihisztiztem magam emiatt és már elegem van. Egy nagy potenciával rendelkező epikus és szórakoztató sorozatot kaphattunk volna, ha tisztelettel és hozzáértéssel bánnak az alapanyaggal, de ez nem így lett. Kaptunk egy már-már nézhetetlen tucat vackot, melynek legnagyobb érdeme az, hogy nagyon rövid. Taps-taps Hollywood!

+ Legambivalensebb film
Star Wars - Az utolsó jedik. Komolyan mondom hónapok óta hezitálok, hogy ez most jó, rossz, középszerű, befogadhatatlan esetleg kiemelkedő. Nagyon rég éreztem ilyet utoljára filmnél, s ebből a szempontból mindenképp érdekes élmény volt. 

+ Leg"ilyet többet ne csináljunk" film
Alien: Covanant. Megkockáztatom ez az éve talán legszörnyűbb filmje és ez annak köszönhető, hogy rettenetesen nem tudja mi az istent akar. Komolyan mondom ennél baromságokkal és hülyeségekkel gazdagabb filmet régen láttam, mely a tetejébe még rohadtul unalmas is. És a legrosszabb, hogy ezt mind Ridley Scott követte el, akivel nem tudom mi az atyaúristen van mostanság. Lehet érdemes lenne a nyugállományba vonuláson gondolkodni. Ezt fáj kimondani, de ha egyszer ez az ember a saját remekművét gyalázza meg!

+ LegWTFebb film
Anyám! Erről a filmről korábban már írtam egy rövid 1percest és ott ki is fejtettem, hogy egy olyan filmről van szó, melyet egyesek utálnak, mások szeretnek, de mindenkire ugyanúgy hat és szerintem épp ezért szürrealizmusával együtt remek alkotás.

+ Legjobb másik magyar film
A Viszkis. Szintén írtam már róla, ezért nem is fecsérelnék több szót rá. Annyit azért igen, hogy a magyar filmipar egy szerintem meghatározó filmje, mely sokáig hivatkozási pont lesz.

+ Legokésabb film
Thor - Ragnarök. Annyit tudnék elmondani róla, hogy a legszórakoztatóbb Marvel film az összes közül. Szerintem. És végre! Számomra az egész Marvel univerzumnak ez az eszenciája, hisz ez nem a filmművészeti mélységről, hanem a színtiszta, popcorn gazdag szórakoztatásról szól. És úgy tűnik erre rájöttek. 

+ Legszimplább kellemes film
Lady Bird. Valahogy nem tudott bekerülni egyik kategóriába se nálam, de ennek ellenére megemlíteném. Egy könnyed és szórakoztató dráma a tinédzser létről és a felnőtté érésről, mely témát rengetegszer láttuk már vásznon és papíron egyaránt. De ez örökké egy jó alapanyag lesz, hisz ilyen a tini lét.

+ "Legrosszabb" film 
Szólíts a neveden. És most lehet rám gyújtani a házat, de mindig jelzem a címben, hogy szubjektív véleménykifejtésről van szó és számomra ez a "mű" idén mintapéldája volt a hogyan nem csinálunk filmet kategóriának. Annyira sok jól sikerült film készült az idők során a melegségről és meleg kapcsolatokról, elég csak a Túl a barátságonra gondolni. De még az idén kijött Thelma című több sebből vérző alkotás is jobban bánt a témával. Egyszerűen nem, így nem készítünk filmet. Nincsenek történetszálak, karakterfejlődések, mögöttes tartalom, szórakoztató jelleg, csak a két szereplő nyali-falija. És ez engem elképesztően irritált, mert tele van a film tényleg szép jelenetekkel, de ott az a sok öncélú is. Így tényleg nem tud kezdeni semmit se vele az ember. Ha csak egy pici csavart, érdekességet vagy bármit az égvilágon beletettek volna, egy rohadt jó film lehetne és én vagyok a legidegesebb, hogy ez nem történt meg.