Az epikus fantasy definíciója | Fantasy rajongóknak 2#

Brandon Sanderson korunk egyik leghíresebb és legközkedveltebb fantasy írója. A magyar olvasóközösség leginkább a Ködszerzet trilógiája miatt ismerheti, mivel írói munkásságai közül elég kevés látott napvilágot a hazai könyvpiacon. Ettől függetlenül a Delta Vision nagyon szép munkát végez könyvei kiadatásával, de azért kíváncsi vagyok mikor fog megjelenni egy The Way of Kings vagy egy Warbreaker, melyek a szerző legjobbaknak tartott művei. A hazai kíváncsi olvasóknak öt, de sokkal inkább négy opciójuk van, ha a szerzőtől akarnak olvasni. Az igencsak terjedelmes Ködszerzet trilógia, és annak spin-off sorozata(?) Az Idő Kereke sorozat utolsó három kötete. Egy young adult trilógia. És a jelen bejegyzés tárgya, az Elantris, amely az egyetlen itthon is olvasható önálló kötete a szerzőnek. Nem is volt kérdés, hogy számomra ez lesz az első Sanderson olvasás, mert új szerzőt sorozatokkal nem szeretek megismerni. Na de lássuk mit tud hozni ez a vaskos fantasy könyv. 

Az Elantris Sanderson legelső publikációja nem mellesleg és azt kell mondanom meglepően szép bemutatkozás volt ez, még ha nem is minden elemében tökéletes. Nem hiába emelik ki, hogy Sanderson mennyire gördülékenyen tud tud írni. Nem egy Tolkieni szépírásról van szó, hanem egy szárazabb, de korrekt fogalmazásmódról. A fantasy művek nagy részéhez az ilyesfajta fogalmazás mód passzol a leginkább szerintem.

A történet elején megismerjük Elantris múltját és jelenét. A város régen fényűző, lakói pedig mágiával rendelkező, már-már istenszerű lények voltak. Ám egyik pillanatról a másikra a várost egyszer csak ellepte a rejtélyes kór, a saód, mely kvázi zombiszerű lényekké változtatta ezeket az istenlényeket és az ezekké az istenlényekké avanzsálódni készülődő embereket is. A város a pusztulás martalékává vált. A történet elején három nézőpontkaraktert ismerünk meg. Raóden herceget Arélon királyának fiát, akit a kötet legelején megfertőz a saód és Elantrisba zárják. Sarénét, a teódi hercegnőt, aki Raóden herceg menyasszonya. És Hrathent, a racionális gjornt, aki hittérítőként érkezik meg Arélónba. Mind a három karakter különböző utakat jár be a történet során, mire a szálak összeérnek. Raóden történet szálában megismerjük Elantris múltját és látjuk ahogy a herceg megpróbál életet lehelni a haldokló városba. Míg Seréné és Hrathen az Elantrison kívüli bel-és külpolitikai csatározásokat és cselszövéseket mutatják be. 

A történet nem egy elképesztően egyedi és újító dolog, de működik és jól van felépítve. A mágiarendszer, amely eléggé későn mutatkozik be sem egy nagy újdonság, de szintén működik. A karterekkel nekem már több problémám volt. Raóden és Seréné karaktere túlságosan is tökéletes. Valahogy nem éreztem komolyabb karakterkidolgozást a jellemükben. Hrathen azonban élő és lélegző szereplő. Talán ő vele tud az ember leginkább azonosulni, révén folyamatosan vívódik és egy eléggé szép jellemfejlődésen esik át a regény során.

Tehát az Elantris elemeiben hozza a korrektet. Egy dolog viszont szemet szúrt nekem. Brandon Sanderson egy egyetemi előadás során nyilatkozta azt, hogy ő maga szereti elkerül a deus ex machina használatát az írás során. Ennek ellenére ebben a könyvben van egy rész, amit nem nagyon lehet másnak nevezni és ez így az olvasás során meglepett. Én úgy gondolom a deus ex machinát is lehet jól használni, de itt egyrészt nem működik túl jól, másrészt átverve érzem magam.

Ettől függetlenül ez egy kifejezetten jól megírt első regény, melyet bátran ajánlók annak aki szeretne megismerkedni a szerzővel, annak aki már olvasott a szerzőtől és minden fantasy olvasónak is egyaránt.  A könyvnek hét aranyos, fénylő szeónt adok a tízből. 

Képek forrása: Google Képek

Alternatív Amerika történelem trip | Fantasy rajongóknak 1#

Tádám! Új sorozat az oldalon! Ráadásul könyvekkel foglalkozik! Mi történik itt kérem szépen? Hát az történik, hogy részt veszek a molyos Fantasy rajongóknak 2018 című kihíváson, mely során 3x3 könyvet kell elolvasni három egymást követő hónapban. A nyár amúgy is kicsit a kikapcsolódást elősegítő olvasmányokról szól (na meg a kötelezőkről...) Úgyhogy arra gondoltam legépelnék pár mondatot az éppen adott művel kapcsolatban és meglátjuk meddig visszük el ezt a bejegyzés típust.

Az első alanyomnak Orson Scott Card: A hetedik fiú című művét választottam, mely a Teremtő Alvin sorozat első része. Cardot ismertem már korábban sci-fi és fantasy szerzőként és egyikként se csalódtam benne, ezért gondoltam, hogy jó választás az ő könyve kezdésnek.

Card stílusa az eddigi ismereteim alapján eléggé változatosnak mondható. Hol nagyon brutális, hol nagyon könnyed, hol nagyon naturalista, hol nagyon mesélős. Tehát eléggé nagy végleteket alkalmaz az írás során és kíváncsi voltam vajon A hetedik fiú esetén milyen Cardot fogok kapni. Ami meglepett, hogy megint egy másfajta írást kaptam, de fel lehetett benne ismerni az írót.

A történetről annyit, hogy egy alternatív 18.század Amerikájába kalauzol el minket,  ahol a szóbeszédek szerint Benjamin Franklin a kor legnagyobb varázslója. Ebben a világban születik meg a történet főszereplője Alvin, aki egy hetedik fiú hetedik fia, s ezáltal  egy különleges hatalom birtokában van, melyet fokozatosan kezd megismerni a fiú és mi is a mű során. Alvinnal történnek bizonyos dolgok a regény folyamán, lesz egy nagyon idézőjeles mestere, illetve erejének mibenlétét is ki kell tapasztalni szűkös időn belül. 

Ami nagyon-nagyon tetszett, hogy nem lett eltúlozva a szokásos kiválasztott vagyok sztori. Igen, Alvin kiválasztott, de ez nem kap világrengető hangsúlyt. Igen, Mendemondó a bölcs tanító szerepében tiszteleg, de ő sem mindentudó. Igen, a világ egy szerves részét képezi a mágia, de nem az mozgatja minden egyes szegletét. Tetszett, hogy minden fantasy elem nagyon finoman és minimálisan lett adagolva. Nem Trónok harca szinten minimálisan, de ebben a könyvben sem csücsül minden második sarokban egy nagyhatalmú boszorkánymester vagy egy tűzokádó sárkány. És ez pozitívum. 

A könyv keveset, de nagyobb erővel mutat és talán ez az egyetlen negatívuma is egyben. Azonkívül, hogy megismerjük a történet világát, a mágiarendszerét, a karaktereket és azok jellemét konkrétan nem történik semmi. Persze nyitókötet és nem szükséges, hogy minden egyes nyitókötetben óriási kazamatákat, meg misztikus templomokat bejárva, ötezer szörnyet legyőzve nyerjenek a hősök, de valami plusz súlyt igazán kaphatott volna a könyv. Mert egyébként a regény nagyon jól van megírva, a karakterek lélegeznek és a felépített világ is lélegzik. Már csak egy főbb dramaturgiai konfliktus hiányzik, mely a folytatásokban biztos hogy meg fog jelenni és egy remek fantasy sorozatot fogunk kapni így, tele egyedi elemekkel. 

A kíváncsiságomat eléggé felkeltette a könyv, ahhoz hogy folytassam a sorozatot, ezért ez valamikor, a nem túl távoli jövőben meg is fog történni. Néhány fontos dolgot még úgy érzem le kell írjak. Készült egy film ugyanezzel a címmel, de senkit ne tévesszen meg, mivel az a nem kicsit pocsék film nem ennek, hanem egy másik könyvnek az adaptációja. Úgy látszik eléggé felkapott dolog ez a hetedik fiú hetedik fia mítosz.

Mindenesetre a könyvet ajánlom azoknak, akik nem egy elképesztően epikus, világmegváltó fantasy történetet akarnak elolvasni, hanem egy sokkal könnyebb, de kreatívabb történet egy kicsi szeletét.  

"Mindenki meghal (…). De néhányan közülük a szavaik által tovább élnek."

Ezt NE nézzétek meg!

Képek forrása: Google Képek