Te vagy az Godot? | Egy hét - hét dráma 7#

Eljött a vég! Pontosabban a drámaolvasós hetünk vége, melyen igazán változatos olvasmány élményeket szereztem magamnak. Volt, hogy nevettem. Volt, hogy elszörnyedtem. Volt, hogy gyönyörködtem és be kell valljam néha unatkoztam is. Ez mondjuk érthető, hisz ennyi színdarabot befogadni egyszerre nem könnyű feladat. Így a végére már sikerült is lemennem alfába, de! Egyszer csak eljött az idő, hogy az utolsó művet is kézbe vegyem, mely végül olyan elementáris erővel csapott agyon, hogy az valami hihetetlen! Jöjjön hát Samuel Beckett Godot-ra várva című tragikomédiája és zárjuk le tökéletesen ezt a dramaturgiával gazdag hetet. 

Történetünk tulajdonképpen nincs, maximum cselekmény, de nagyon zavaros lenne kifejteni. Két férfi áll az országút mentén egy fa mellett és várnak. Ennyi! Na jó, közben mindenféle őrültség megtörténik a színpadom, amit az ember el tud képzelni.  

A Godot-ra várva zsenialitása az, hogy erősen abszurd és nevetséges, miközben a mélyén szimbolikus és elborzasztó. Az ember olyan intenzív érzelem tengeren halad át az olvasás közben, amit nehéz leírni. Továbbá az a szép, hogy Godot személyét és az események miértjét mindenki maga magyarázhatja meg. Értelmezések százai keringik körbe a világot, még maga Beckett sem adott soha egyértelmű válaszokat a kérdésekre. A Godot-ra várva ezáltal egy olyan dráma, mely tényleg mindenkinek mást jelenthet, s emiatt a végtelenségig lehet vitázni és elmélkedni erről a műről.

Én nagyon ajánlom, hogy ezzel az élménnyel mindenki ismerkedjen meg akár olvasás, akár színházban megtekintés útján. Tényleg kihagyhatatlan darab és bátran ki tudom jelenteni, hogy nagy kedvenc lett.  

"- És mióta néma?

- Meddig akar még gyötörni az idővel, hogy ekkor így, akkor úgy! Őrület! Mikor! Mikor! Hát nem elég önnek, hogy valamelyik nap történt, olyan napon, mint a többi, egy nap megnémult, egy nap megvakultam, egy nap megsüketülünk, egy nap megszületünk, egy nap meghalunk, ugyanazon a napon, ugyanabban a percben, ez nem elég önnek? Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovagló ülésben, a nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik."

Képek forrása: Google képek

Szerelmi sokszög | Egy hét - hét dráma 6#

Őszintén elmondom nem kimondottan szerettem Csehov: Három nővér című drámáját. Korábban már láttam színpadi előadást belőle és akkor tetszett is, most valószínűleg közrejátszhatott az, hogy ez már a hatodik nap, mikor végigpörgetek egy darabot és ebbe igencsak bele lehet fáradni. 

A Csehovi zsenialitás persze itt is az egekben táncol. A karakterek dialógusai teljesen üresek, semmitmondóak, a cselekedetek nagyrészt értelmetlenek. Ami pedig jelentősebb (pl. egy párbaj jelenet) azt lerendezi Csehov a színpadon kívül. Aki olvasott vagy látott már darabot a nagy drámaírótól az tudja, hogy ezeknek az elsőre negatívnak mondható elemeknek fontos szerepük van és lekötik az embert. 

A történetben a címszereplőink, a nővérek állnak, akik mintha ctrl+c ctr+v másolatai lennének egymásnak. Ugyanazok az álmok és ábrándok lebegnek fejük fölött és ugyanúgy szólnak róluk. Az ő szerelmi életükről szól ez a mű, ami zavarosabb, mint egy Ugandában készített film és ez azért nagy szó. 

A Három nővérben  az üres világ, a hajszolt, majd elvesztett szépség és boldogság kritikája jelenik meg, a lehető legcsehovosabban. Bár témája és dialógusai kissé rosszul öregedtek, ettől függetlenül érdemes elolvasni, csak ne közvetlenül olyan fajsúlyos művek után, amikről az elmúlt napokban beszéltünk.

"A boldogságot nem tudjuk élvezni. Csak kívánjuk."

Képek forrása: Google Képek 

Háború és békeféleség | Egy hét - hét dráma 5#

Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című művéről szűkszavúan azt tudnám elmondani, hogy az egyik legjobban előadott, pacifista hozzáállású történet a háborúról, amivel eddig találkoztam.

12 jelenetet kapunk a harminc éves háború 12 évéből, melyek különállóan is befogadhatók és értelmezhetők, de a jellemfejlődések és a vissza-visszatérő motívumok miatt célszerű egyben megismerni őket. Nagyon sok szívet és lelket ütő mozzanat teszi ezt a darabot igazán kiemelkedővé. Brecht valahogy ráérzett arra az ívre, amely az olvasóból a legnagyobb hatást tudja kiváltani. Az összes jelenet jól rezonál egymással és egy pillanatig nem válik érdektelenné és közben nem is vész el az a nagy mennyiségű gondolatáradat, ami érhet minket a dráma befogadása közben. 

A karakterek kidolgozottsága lecsupaszított, de egyben végtelenül pontos is. Kurázsi mama karakterében felismerhetjük azt a lassan idősödő személyt a környezetünkből, aki meglepően nyers és durva szólású, de ott rejtőzik a szemei mögött a felhalmozott érzelemtenger, mely kitörni készül. Tehát meglehet érteni őt és sajnálni lehet azt, amin ő és gyermekei keresztül mennek.

A nagy kérdés: szabad e megélni a háborúból? Tisztességes e ez és elfogadható e a háború léte vagy ez az egész csupán értelmetlen cselekedtek összessége? Mivel mindenkinek más a világnézete, ezért valaki így, valaki úgy válaszol a feltett kérdésre. Mindenesetre a dráma mindkét tábor számára tartogat érdekes felvetéseket. Azért maga Brecht elég erősen ad rá választ Kurázsi mama sorsával, amit nem fogok lelőni. 

Mindenképpen ajánlom a Kurázsi mamát annak, akit érdekel a háború általános mibenléte és szeretne egy bár súlyos, de mégiscsak könnyen olvasható művet megismerni. 

"Elmúlt a tél. Süss fel, te nap!

Új fű borul a holtra már.

De aki még nincs föld alatt,

Kapcát cserél és talpra áll."

Képek forrása: Google Képek

Zuhanás a mélybe vagy mélyebbre | Egy hét - hét dráma 4#

Arthur Miller Az ügynök halála című drámája a következő darabunk, amiről nagy általánosságban azt tudnám elmondani, hogy nem egy könnyen befogadható, de annál erősebb mű.  

A történet főszereplője a már idősödő, utazó üzletember Willy Loman, aki átlag amerikai életet él, átlag amerikai családdal. Azonban néhány jelenettel később az olvasónak már rögtön le is esik, hogy Willy fejében nem minden van rendben és sajnos nem csak ott, hisz fiaival, feleségével és barátaival ápolt kapcsolata sem éppen rózsás. 

Ennél többet úgy érzem nincs értelme elmondanom, ugyanis a történetet valójában nem is a cselekmény íve viszi előre, hanem sokkal inkább egy folyamat, mely során főszereplőnk egy mély zuhanáson megy keresztül a fizikai és a fejében lejátszódó metafizikai világban is. 

Az ügynök halála valójában az amerikai álmot élő és beteljesítő ember kritikája. Az ember, aki harmincöt éven keresztül ugyanazon helyen dolgozik, ugyanazt az életkörülményt éli eljut az életében egy olyan pontra, mikor fel kell tennie magának a kérdést: elértem e valamit én ezzel az egésszel? Én úgy gondolom, hogy Willy tudatosan vagy tudat alatt felteszi magának ezt a kérdést, s hogy milyen választ ad rá, azt megtudhatja az, aki megismerkedik a művel.

Ez esetben azt mondom, hogy ne a dráma elolvasásával kezdjetek, hanem tekintsétek meg színházban vagy nézzétek meg az 1985-ös feldolgozást, ami hű az alapanyaghoz és ügyesen lett elkészítve. Azért mondom ezt, mert szerintem ez a dráma olvasva kevésbé jön át, mint megtekintve, főleg az időbeli ugrálások miatt. 

Összesítve megint csak azt tudnám elmondani, hogy egy egyszerű ötletből lett megteremtve egy jól kidolgozott, társadalomkritikával megfűszerezett történet.   

"Régi dolog, drágám, hogy az élet rossz befektetés."

Részlet az 1985-ös Az ügynök halála című filmből

Képek forrása: Google Képek 

A nő és a bábjáték | Egy hét - hét dráma 3#

A mai nap drámája a norvég drámaíró Henrik Ibsen egyik leghíresebb és legjobbnak tartott Nóra című műve, mely igazán egyszerű, de mégis nagy hatást keltő történet. A fókuszban a címszereplő Nóra áll, aki egy pénzügyi kölcsön vitájával rádöbben, hogy élete talán nem is azt az utat járta be, mint amiről meg volt győződve. 

Nehéz a Nóráról úgy beszélni, hogy ne lőjem le a poént, ami ugyan csak a végén csattan el, de nagyot üt és érdemes átélni ezt az ütést. Főszereplőnőnk karaktere érdekesen van bemutatva, én például nem kedveltem az elején, de a végére beérett és tényleg csak azzal lehet leírni, hogy tökös nő lett. És talán ebben rejlik a Nóra varázsa, hisz az ember teljesen máshogy néz Nórára a darab elején, mint a végén. Ahogy Nóra lassan ráébred helyzetére, úgy mi is rájövünk arra, amire ő, hogy csupán bábfigura volt egy hosszú történetben.

Ami nagyon nem tetszik, és amit egyáltalán nem értek, hogy minek kellett megváltoztatni a címet, azt a csodálatosan szimbolikus és elképesztően kifejező címet. Babaház. Az egyik legjobb, amivel mostanában találkoztam és igazán nem értem a változtatás mögött rejlő döntést.

Mindenesetre a Nóra egy könnyen befogadható, egyszerű elemekből építkező darab, mely nem váltja meg a világot, de rá világíthatja az ember egy ma is aktuális problémára, ami ellen célszerű tenni, úgy ahogy Nóra tette.     

- Nem voltál boldog? 

- Nem; csak vidám.

Részlet az 1973-as Babaház című filmből.