1perces | Ömlesztve mindenről

Az igazság az, hogy túl sok bejegyzést kezdtem el tervezni a napokban, s ebből végül egyik sem lett befejezve (szomorú.) De! Ez nem azt jelenti, hogy ezek nem lesznek posztolva, ugyanis a húsvéti szezonkor tervezek megint maratoni bloggerkedést, így minden amit terveztem meg fog valósulni (csúszva.)

Amúgy! Pénteken Nagyszalontán, Arany János szülőházában jártam, illetve az ottani Arany János múzeumban, ahol igazán érdekes és  kellemes élményben lehet részetek. Egyszer érdemes kipróbálni (csak éljétek túl a csiga lassú határátkelést.) 

Amúgy! Március elején a Fészek Színház egyik hirdetését láttam a Gém című előadásról, s én rájöttem, hogy ezt már láttam egy évvel ezelőtt (csupán a memóriámat kéne kezeltetni.) Egyébként egy könnyű kis szórakoztató darab, ha valakit érdekelne.

Amúgy! Nemsokára könyvfesztivál, s már a programok is kikerültek, én pedig már napok óta böngészem, hogy mit kéne látni, de eddig semminél nem állapodtam meg annak ellenére, hogy sok minden érdekel. Ti voltatok már így? De hogy milyen könyveket tervezek zsákmányolni, na arról pontos képem van (mondjuk pénz is kéne.)

Amúgy! Több filmet kéne néznem, amit nem tudom, hogy valósíthatnék meg ha már most is időm egy tetemes részét ebbe ölöm. De haladok az 50 film - 50 nemzet című projektemmel és a tavalyról kimaradt darabokat is folyamatosan pótlom (hurrá!)

Amúgy! Kicsit talán túl sok ebben a bejegyzésben az amúgy, meg a zárójeles megjegyzés, így én nem is fecsérelnék több szót a semmire. Menjetek és töltsétek valami hasznosabbal az értékes időt (csak néha gyertek vissza.)

1perces | Mezítlábas színjátszás

Már évek óta kerül megrendezésre több hazai színházban az Ádámok és Évák Ünnepe, melyre különböző színjátszással foglalkozó iskolai osztályokat hívnak meg, hogy megadott témában előadjanak egy-egy rövid darabot. Idén voltam olyan szerencsés, hogy az osztályommal felléphettem a Nemzeti Színház nagy színpadára egy szűk 12 percre. Az egyes színjátszó/táncos osztályok Arany János balladákat adtak elő, mi nem mást, mint A képmutogató című kevésbé ismert művét.

Tényleg nem szeretnék órákat írogatni erről, csak leszerettem volna írni, hogy mennyire nagy élmény volt végigizzadni a próbafolyamatot, mezítláb össze-vissza sétálni a Nemzeti minden egyes bejárható pontján és végignevetni az egészet. Az az érzés, mikor beforog a színpad és te rezzenéstelenül vársz, hogy elmondhasd az első szót egyszerűen leírhatatlan.

Összességében egy hatalmas élmény volt és örömmel fogok visszaemlékezni rá a jövőben akár színházzal fogok foglalkozni, akár nem.