1perces | Ömlesztve mindenről

Az igazság az, hogy túl sok bejegyzést kezdtem el tervezni a napokban, s ebből végül egyik sem lett befejezve (szomorú.) De! Ez nem azt jelenti, hogy ezek nem lesznek posztolva, ugyanis a húsvéti szezonkor tervezek megint maratoni bloggerkedést, így minden amit terveztem meg fog valósulni (csúszva.)

Amúgy! Pénteken Nagyszalontán, Arany János szülőházában jártam, illetve az ottani Arany János múzeumban, ahol igazán érdekes és  kellemes élményben lehet részetek. Egyszer érdemes kipróbálni (csak éljétek túl a csiga lassú határátkelést.) 

Amúgy! Március elején a Fészek Színház egyik hirdetését láttam a Gém című előadásról, s én rájöttem, hogy ezt már láttam egy évvel ezelőtt (csupán a memóriámat kéne kezeltetni.) Egyébként egy könnyű kis szórakoztató darab, ha valakit érdekelne.

Amúgy! Nemsokára könyvfesztivál, s már a programok is kikerültek, én pedig már napok óta böngészem, hogy mit kéne látni, de eddig semminél nem állapodtam meg annak ellenére, hogy sok minden érdekel. Ti voltatok már így? De hogy milyen könyveket tervezek zsákmányolni, na arról pontos képem van (mondjuk pénz is kéne.)

Amúgy! Több filmet kéne néznem, amit nem tudom, hogy valósíthatnék meg ha már most is időm egy tetemes részét ebbe ölöm. De haladok az 50 film - 50 nemzet című projektemmel és a tavalyról kimaradt darabokat is folyamatosan pótlom (hurrá!)

Amúgy! Kicsit talán túl sok ebben a bejegyzésben az amúgy, meg a zárójeles megjegyzés, így én nem is fecsérelnék több szót a semmire. Menjetek és töltsétek valami hasznosabbal az értékes időt (csak néha gyertek vissza.)

1perces | Mezítlábas színjátszás

Már évek óta kerül megrendezésre több hazai színházban az Ádámok és Évák Ünnepe, melyre különböző színjátszással foglalkozó iskolai osztályokat hívnak meg, hogy megadott témában előadjanak egy-egy rövid darabot. Idén voltam olyan szerencsés, hogy az osztályommal felléphettem a Nemzeti Színház nagy színpadára egy szűk 12 percre. Az egyes színjátszó/táncos osztályok Arany János balladákat adtak elő, mi nem mást, mint A képmutogató című kevésbé ismert művét.

Tényleg nem szeretnék órákat írogatni erről, csak leszerettem volna írni, hogy mennyire nagy élmény volt végigizzadni a próbafolyamatot, mezítláb össze-vissza sétálni a Nemzeti minden egyes bejárható pontján és végignevetni az egészet. Az az érzés, mikor beforog a színpad és te rezzenéstelenül vársz, hogy elmondhasd az első szót egyszerűen leírhatatlan.

Összességében egy hatalmas élmény volt és örömmel fogok visszaemlékezni rá a jövőben akár színházzal fogok foglalkozni, akár nem.

1perces | BUÉK 2017

Mivel valószínűleg már mindenki a saját beittasodását alapozza meg és senki nem olvas ebben a pillanatban blogot, ezért nem is ütnék több billentyűt ennél. Boldog és lehetőségekben gazdag új évek kívánok mindenkinek! Azért Sanyi bácsi írt helyettem pár sort: 

Weöres Sándor: Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme

liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

1perces | Óh, anyám...

"Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez." (Salvador Dalí)

Eredetileg szerettem volna egy gyors véleménykifejtést írni az új Star Warsról, csak két dologra jöttem rá időközben. Egy, teljesen fölösleges lenne írnom egy pár soros egekig magasztalást vagy éppen porig gyalázást. Kettő, rég volt nekem utoljára ennyire ambivalens egy film. Úgyhogy ma inkább egy másik filmről kaparásznék egy keveset. 

A gyönyörű magyar fordítással élő Anyám! (Mother) film elé érzelemmentesen ültem le, nulla elvárással.  És hát, ó atyám...

Mindig örülök annak, hogyha néhanapján napvilágot lát egy-egy expresszionista/szürrealista filmalkotás, mely elég bátor, ahhoz hogy csupán a szimbolikájával, nem pedig a logikájával mesélje el nekünk a történetet. Persze az ilyen alkotások 90%-a kudarcba fullad és a végeredményt látva nemes egyszerűséggel rohanunk ki a nagyvilágba. Az ilyen művészeti alkotáshoz kell az ötlet, kell a kreativitás, a hozzáadott érték és a jó kompozíció. Ha ez megvan, akkor egy az érzelmeinkre és a lelkivilágunkra ható, tisztán nyers élményt fogunk kapni. Ezért is az egyik kedvenc rövidfilmem az Andalúziai kutya. Ezért szeretek Kafkát és Mrozeket olvasni. Ezért tudnak lekötni az elvont képzőművészeti alkotások és még sorolhatnám. 

Persze ez nem ilyen egyszerű. Az ilyen alkotások befogadására nem mindenki képes és én ezt teljes mértékben megértem. Ezért lehet ilyen megosztó ez a film. Én mindenesetre megkaptam azt az élményt, amit az ilyen daraboknál megszeretnék kapni.

Én mindenesetre ajánlom azoknak a filmet, akik megtudnak nézni egy "elvont művészfilmet" és akik nyitottak a szimbolikus ábrázolásra.  

1perces | Egy puszta és egy felnőttmese önálló estje

Kép forrása: Jegymester

Tegnap este volt szerencsém megnézni a Makar Csudra című Gorkij novella alapján készített rövid előadást a Tháliában az osztályommal, s gondoltam írok róla egy pár sort. Előre el kell mondani, hogy ez a darab monodráma, ugyanis  több ismerősöm is előítéletesen néz az egyszereplős színdarabokra, melyet valamilyen szinten meg is értek. Iszonyúan nehéz egyedül elvinni az egész estet a hátadon, azonban ha egy tehetséges színész kezébe kerül a feladat nincs okunk aggódni. Farkas Franciska, akit én korábban csak az Aranyéletből ismeretem, egy igazán ügyes színésznő, s látszik, hogy érinti őt a történet, és hogy abszolút benne van az egészben. S pontosan ezáltal vált maximálisan élvezhetővé a darab, hiszen az alapot Gorkij anno már lefektette, már csak az előadása maradt hátra. Egy korrekt, élvezhető és szép történet, szép előadásban.

"Járj, kelj, nézz szét a világban, és ha eleget láttál, feküdj le, és halj meg. Ennyi az egész!"

1perces | Viszkizés egy magyar moziban

A "gonosz", mint szó, leegyszerűsítő. (Eleanor Moran)

A pozitív élmény már ott érintett, mikor a tegnapi napom folyamán olyan ismerőseimmel volt szerencsém megnézni A Viszkist, akik eléggé felszínesen, negatív szemmel tekintenek a magyar filmgyártásra. Ebből is látszott, hogy a film promója határozottan jól sikerült.  És akkor jött a filmélmény... Hát ha összegeznem kéne: Egy magyar film igényes belépése az Amerikai popcorn mozik világába.

Antal Nimród, amit nyugaton megtanulhatott azt meg is tanulta és használta is maximális fokon. A kamerakezelés és az operatőri munka kifogástalan. A színészek remekelnek. A történet pedig korrekten sűrített és jól folyik. Továbbá pozitívum, hogy a film Ambrus Attilát nem állítja be se hősnek, se antihősnek.

Egy igazán remek, könnyen fogyasztható és igényesen reprezentált életrajzi film, mely sok helyen kenterbe tudja verni még Hollywoodot is  a technikai megvalósítás terén és méltán bele tudja írni magát a magyar filmek nagykönyvébe. 

Erre szerintem jár a viszki. Egészségetekre!