 |
| "Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez." (Salvador Dalí) |
Eredetileg szerettem volna egy gyors véleménykifejtést írni az új Star Warsról, csak két dologra jöttem rá időközben. Egy, teljesen fölösleges lenne írnom egy pár soros egekig magasztalást vagy éppen porig gyalázást. Kettő, rég volt nekem utoljára ennyire ambivalens egy film. Úgyhogy ma inkább egy másik filmről kaparásznék egy keveset.
A gyönyörű magyar fordítással élő Anyám! (Mother) film elé érzelemmentesen ültem le, nulla elvárással. És hát, ó atyám...
Mindig örülök annak, hogyha néhanapján napvilágot lát egy-egy expresszionista/szürrealista filmalkotás, mely elég bátor, ahhoz hogy csupán a szimbolikájával, nem pedig a logikájával mesélje el nekünk a történetet. Persze az ilyen alkotások 90%-a kudarcba fullad és a végeredményt látva nemes egyszerűséggel rohanunk ki a nagyvilágba. Az ilyen művészeti alkotáshoz kell az ötlet, kell a kreativitás, a hozzáadott érték és a jó kompozíció. Ha ez megvan, akkor egy az érzelmeinkre és a lelkivilágunkra ható, tisztán nyers élményt fogunk kapni. Ezért is az egyik kedvenc rövidfilmem az Andalúziai kutya. Ezért szeretek Kafkát és Mrozeket olvasni. Ezért tudnak lekötni az elvont képzőművészeti alkotások és még sorolhatnám.
Persze ez nem ilyen egyszerű. Az ilyen alkotások befogadására nem mindenki képes és én ezt teljes mértékben megértem. Ezért lehet ilyen megosztó ez a film. Én mindenesetre megkaptam azt az élményt, amit az ilyen daraboknál megszeretnék kapni.
Én mindenesetre ajánlom azoknak a filmet, akik megtudnak nézni egy "elvont művészfilmet" és akik nyitottak a szimbolikus ábrázolásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése