Már évek óta kerül megrendezésre több hazai színházban az Ádámok és Évák Ünnepe, melyre különböző színjátszással foglalkozó iskolai osztályokat hívnak meg, hogy megadott témában előadjanak egy-egy rövid darabot. Idén voltam olyan szerencsés, hogy az osztályommal felléphettem a Nemzeti Színház nagy színpadára egy szűk 12 percre. Az egyes színjátszó/táncos osztályok Arany János balladákat adtak elő, mi nem mást, mint A képmutogató című kevésbé ismert művét.
Tényleg nem szeretnék órákat írogatni erről, csak leszerettem volna írni, hogy mennyire nagy élmény volt végigizzadni a próbafolyamatot, mezítláb össze-vissza sétálni a Nemzeti minden egyes bejárható pontján és végignevetni az egészet. Az az érzés, mikor beforog a színpad és te rezzenéstelenül vársz, hogy elmondhasd az első szót egyszerűen leírhatatlan.
Összességében egy hatalmas élmény volt és örömmel fogok visszaemlékezni rá a jövőben akár színházzal fogok foglalkozni, akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése