Őszintén elmondom nem kimondottan szerettem Csehov: Három nővér című drámáját. Korábban már láttam színpadi előadást belőle és akkor tetszett is, most valószínűleg közrejátszhatott az, hogy ez már a hatodik nap, mikor végigpörgetek egy darabot és ebbe igencsak bele lehet fáradni.
A Csehovi zsenialitás persze itt is az egekben táncol. A karakterek dialógusai teljesen üresek, semmitmondóak, a cselekedetek nagyrészt értelmetlenek. Ami pedig jelentősebb (pl. egy párbaj jelenet) azt lerendezi Csehov a színpadon kívül. Aki olvasott vagy látott már darabot a nagy drámaírótól az tudja, hogy ezeknek az elsőre negatívnak mondható elemeknek fontos szerepük van és lekötik az embert.
A történetben a címszereplőink, a nővérek állnak, akik mintha ctrl+c ctr+v másolatai lennének egymásnak. Ugyanazok az álmok és ábrándok lebegnek fejük fölött és ugyanúgy szólnak róluk. Az ő szerelmi életükről szól ez a mű, ami zavarosabb, mint egy Ugandában készített film és ez azért nagy szó.
A Három nővérben az üres világ, a hajszolt, majd elvesztett szépség és boldogság kritikája jelenik meg, a lehető legcsehovosabban. Bár témája és dialógusai kissé rosszul öregedtek, ettől függetlenül érdemes elolvasni, csak ne közvetlenül olyan fajsúlyos művek után, amikről az elmúlt napokban beszéltünk.
"A boldogságot nem tudjuk élvezni. Csak kívánjuk."
Képek forrása: Google Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése