A koronára tapadt vér | Egy hét - hét dráma 1#

Erről a molyon futó kihívásról már pár hete írtam a blogomra, s úgy döntöttem, hogy az egy hét alatt elolvasott drámák mindegyikéről fogok írni egy keveset ide, mert miért ne?

Az első nap drámája Shakespeare egyik leghíresebb tragédiája a Macbeth mely, talán az egyik legérdekesebb Shakespeare mű, amivel eddig találkoztam. Alapjáraton a reneszánsz nagymesterének nem egy tipikus, végletekig kidolgozottan nagymonológokra építkező története, hanem inkább lassabb lefolyású, erősen hangulatra építkező, de mégiscsak nagytragédiája.

Mint szinte minden Shakespeare művet, úgy ezt is rengeteg irányból lehet vizsgálni. Lehet a Macbeth a hatalom problémájának nagykönyve, hisz mi másról is szólhat a hadvezérből lett király története, ha nem erről? Mit tesz meg az ember a hatalomért? Miért is teszi meg, s mégis mi vezet a bukásához? Ebből a szempontból Macbeth története olyan, akár egy szelet Trónok harca epizód. 

Továbbá lehet pszichológiai értekezés a bűnről és bűnhődésről, s ebből a szempontból, talán érdekesebb karakter Lady Macbeth és amin ő keresztül megy. Amikor Lady Macbeth megjelenik a színen és szó szerint unszolja férjét a cselekvésre, na azokban a pillanatokban érződik, hogy ő nem a spanyol szappanopera előfutára. Maga a karakter pedig az egyik leghatározottabb női jellem, akiről a klasszikus irodalomban olvasni lehet, bár karakterútja egy az egyben megegyezik Ophelia karakterútjával a Hamletből.

És ha jobban belegondolunk a Macbeth egy profin előadott horror sztori is, hisz minden van itt, ami egy mai, 21. századi rémtörténetben megtalálható. Boszorkányok, jóslatok, gyilkosság, lefejezés és persze rengeteg vér, talán a legtöbb, amit Shakespeare drámában láthatunk, ami azért nagy szó, ha a mester halottas listájára tekintünk.

Végszóként a Macbeth egy sokkal komorabb hangulatú darab, mint a legtöbb, amit Shakespeare alkotott. Egy jól előadott, izgalmas történet, mely vajmi keveset vesztett értékeiből az idők során.  

"Merek annyit, amennyit férfi merhet; 

Aki többet mer, nem ember."

Részlet a 71-es Roman Polanski feldolgozásból.

Duncan Robertson illusztrációja 

Ailsa Burrows illusztrációja