
Történetünk tulajdonképpen nincs, maximum cselekmény, de nagyon zavaros lenne kifejteni. Két férfi áll az országút mentén egy fa mellett és várnak. Ennyi! Na jó, közben mindenféle őrültség megtörténik a színpadom, amit az ember el tud képzelni.
A Godot-ra várva zsenialitása az, hogy erősen abszurd és nevetséges, miközben a mélyén szimbolikus és elborzasztó. Az ember olyan intenzív érzelem tengeren halad át az olvasás közben, amit nehéz leírni. Továbbá az a szép, hogy Godot személyét és az események miértjét mindenki maga magyarázhatja meg. Értelmezések százai keringik körbe a világot, még maga Beckett sem adott soha egyértelmű válaszokat a kérdésekre. A Godot-ra várva ezáltal egy olyan dráma, mely tényleg mindenkinek mást jelenthet, s emiatt a végtelenségig lehet vitázni és elmélkedni erről a műről.
Én nagyon ajánlom, hogy ezzel az élménnyel mindenki ismerkedjen meg akár olvasás, akár színházban megtekintés útján. Tényleg kihagyhatatlan darab és bátran ki tudom jelenteni, hogy nagy kedvenc lett.
"- És mióta néma?
- Meddig akar még gyötörni az idővel, hogy ekkor így, akkor úgy! Őrület! Mikor! Mikor! Hát nem elég önnek, hogy valamelyik nap történt, olyan napon, mint a többi, egy nap megnémult, egy nap megvakultam, egy nap megsüketülünk, egy nap megszületünk, egy nap meghalunk, ugyanazon a napon, ugyanabban a percben, ez nem elég önnek? Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovagló ülésben, a nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik."
Képek forrása: Google képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése