2018. február 18., vasárnap

Te vagy az Godot? | Egy hét - hét dráma 7#

Eljött a vég! Pontosabban a drámaolvasós hetünk vége, melyen igazán változatos olvasmány élményeket szereztem magamnak. Volt, hogy nevettem. Volt, hogy elszörnyedtem. Volt, hogy gyönyörködtem és be kell valljam néha unatkoztam is. Ez mondjuk érthető, hisz ennyi színdarabot befogadni egyszerre nem könnyű feladat. Így a végére már sikerült is lemennem alfába, de! Egyszer csak eljött az idő, hogy az utolsó művet is kézbe vegyem, mely végül olyan elementáris erővel csapott agyon, hogy az valami hihetetlen! Jöjjön hát Samuel Beckett Godot-ra várva című tragikomédiája és zárjuk le tökéletesen ezt a dramaturgiával gazdag hetet. 
Történetünk tulajdonképpen nincs, maximum cselekmény, de nagyon zavaros lenne kifejteni. Két férfi áll az országút mentén egy fa mellett és várnak. Ennyi! Na jó, közben mindenféle őrültség megtörténik a színpadom, amit az ember el tud képzelni.  
A Godot-ra várva zsenialitása az, hogy erősen abszurd és nevetséges, miközben a mélyén szimbolikus és elborzasztó. Az ember olyan intenzív érzelem tengeren halad át az olvasás közben, amit nehéz leírni. Továbbá az a szép, hogy Godot személyét és az események miértjét mindenki maga magyarázhatja meg. Értelmezések százai keringik körbe a világot, még maga Beckett sem adott soha egyértelmű válaszokat a kérdésekre. A Godot-ra várva ezáltal egy olyan dráma, mely tényleg mindenkinek mást jelenthet, s emiatt a végtelenségig lehet vitázni és elmélkedni erről a műről.
Én nagyon ajánlom, hogy ezzel az élménnyel mindenki ismerkedjen meg akár olvasás, akár színházban megtekintés útján. Tényleg kihagyhatatlan darab és bátran ki tudom jelenteni, hogy nagy kedvenc lett.  

"- És mióta néma?
- Meddig akar még gyötörni az idővel, hogy ekkor így, akkor úgy! Őrület! Mikor! Mikor! Hát nem elég önnek, hogy valamelyik nap történt, olyan napon, mint a többi, egy nap megnémult, egy nap megvakultam, egy nap megsüketülünk, egy nap megszületünk, egy nap meghalunk, ugyanazon a napon, ugyanabban a percben, ez nem elég önnek? Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovagló ülésben, a nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik."





Képek forrása: Google képek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése