
12 jelenetet kapunk a harminc éves háború 12 évéből, melyek különállóan is befogadhatók és értelmezhetők, de a jellemfejlődések és a vissza-visszatérő motívumok miatt célszerű egyben megismerni őket. Nagyon sok szívet és lelket ütő mozzanat teszi ezt a darabot igazán kiemelkedővé. Brecht valahogy ráérzett arra az ívre, amely az olvasóból a legnagyobb hatást tudja kiváltani. Az összes jelenet jól rezonál egymással és egy pillanatig nem válik érdektelenné és közben nem is vész el az a nagy mennyiségű gondolatáradat, ami érhet minket a dráma befogadása közben.
A karakterek kidolgozottsága lecsupaszított, de egyben végtelenül pontos is. Kurázsi mama karakterében felismerhetjük azt a lassan idősödő személyt a környezetünkből, aki meglepően nyers és durva szólású, de ott rejtőzik a szemei mögött a felhalmozott érzelemtenger, mely kitörni készül. Tehát meglehet érteni őt és sajnálni lehet azt, amin ő és gyermekei keresztül mennek.
A nagy kérdés: szabad e megélni a háborúból? Tisztességes e ez és elfogadható e a háború léte vagy ez az egész csupán értelmetlen cselekedtek összessége? Mivel mindenkinek más a világnézete, ezért valaki így, valaki úgy válaszol a feltett kérdésre. Mindenesetre a dráma mindkét tábor számára tartogat érdekes felvetéseket. Azért maga Brecht elég erősen ad rá választ Kurázsi mama sorsával, amit nem fogok lelőni.
Mindenképpen ajánlom a Kurázsi mamát annak, akit érdekel a háború általános mibenléte és szeretne egy bár súlyos, de mégiscsak könnyen olvasható művet megismerni.
"Elmúlt a tél. Süss fel, te nap!
Új fű borul a holtra már.
De aki még nincs föld alatt,
Kapcát cserél és talpra áll."
Képek forrása: Google Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése