
Nehéz a Nóráról úgy beszélni, hogy ne lőjem le a poént, ami ugyan csak a végén csattan el, de nagyot üt és érdemes átélni ezt az ütést. Főszereplőnőnk karaktere érdekesen van bemutatva, én például nem kedveltem az elején, de a végére beérett és tényleg csak azzal lehet leírni, hogy tökös nő lett. És talán ebben rejlik a Nóra varázsa, hisz az ember teljesen máshogy néz Nórára a darab elején, mint a végén. Ahogy Nóra lassan ráébred helyzetére, úgy mi is rájövünk arra, amire ő, hogy csupán bábfigura volt egy hosszú történetben.
Ami nagyon nem tetszik, és amit egyáltalán nem értek, hogy minek kellett megváltoztatni a címet, azt a csodálatosan szimbolikus és elképesztően kifejező címet. Babaház. Az egyik legjobb, amivel mostanában találkoztam és igazán nem értem a változtatás mögött rejlő döntést.
Mindenesetre a Nóra egy könnyen befogadható, egyszerű elemekből építkező darab, mely nem váltja meg a világot, de rá világíthatja az ember egy ma is aktuális problémára, ami ellen célszerű tenni, úgy ahogy Nóra tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése