Boldog Halloweent!

Örülök annak, hogy ebben az elmúlt hat napban volt időm, csak úgy szórni a bejegyzéseket. Őszintén, valahogy perverz mód jól esett :D (biztos hogy megfogom ismételni, mondjuk karácsony tájékán.) Hasznos is volt, mivel elég nagy űr tátongott a blogomon, melyet most úgy érzem sikeresen elkezdtem befoltozni. Ugyan nem jelenthetem ki biztosra a heti egy posztot, de igyekszem tartani magam hozzá.
És most, hogy az elmúlt hat bejegyzésben a rettegés és félelem minden megnyilvánulásáról lerántottam a leplet, már csak egy dolog maradt hátra.

Kellemes reszketésben és rengeteg édességben gazdag Halloweent minden kedves olvasómnak!    

A 10 legjobb horror film | Filmes szubjektív toplista

+1 Végső állomás széria

A plusz egyedik darab, mivel azt tényként lehet elmondani, hogy a Végső állomás filmek nem jó filmek. Ahol lehet ott a minőség alacsony szinten helyezkedik el, de ennek ellenére van bennük egy olyan tényező, ami felhelyezte őket erre a listára. Paranoiássá teszi az embert. Ezek azok a horror filmek, melyek nem a filmnézése közben ijesztők, hanem a megnézés utáni félórában, két napban, egy hétben... Ez egy nagyon érdekes tényező, mivel én is egy hétig nem szálltam be liftekbe a sorozat végignézése után. Egy megtekintésre mindenesetre ajánlót legalább az egyik rész. 

10.) Hellraiser

Nem szeretem a body horrorokat. A legtöbb csak az esztelen belezésről szól, ami úgy gondolom nem minőségi szórakoztatás. Azonban, mikor a műfajt Barker tálalja nekem, mindig kapok valamivel többet és értelmesebbet. A Hellraiser a legjobb példa erre, a sok vér itt is megvan, de van egy pszichésebb síkja is. Igazából úgy tudnám kifejezni, hogy metaforikus horror. Olyan, mintha irodalmi képekkel dolgozna, elég csak az ellentétekre gondolni. 

9.) Rosemary gyermeke

A Rosemary gyermeke mintapéldája annak, hogy nem szükséges darabolni és hentelni egy jó horror filmben. Elég csupán kialakítani egy borzongató hangulatvilágot, egy egyszerű, s mégis ötletes sztorit és néhány paráztató jelenetet. Remek darab. 

8.) A nyolcadik utas: a Halál

Stílusosan került a nyolcadik helyre. Nem is tudom, mit lehet elmondani minden idők legjobb sci-fi horrorjáról és legikonikusabb űrlényéről. Csak látni kell és kész.

7.) A köd (2007)

Nem hiszem, hogy annyira sokan sorolnák be ezt egy top tízes listába, nekem két dolog indokolta, hogy itt legyen. Az első az alapszituációban rejlő lehetőségek abszolút kiaknázása. Ami a filmben van, az működik és nagyrészt jól. A másik pedig a film vége, amit egyszerűen bűn elfecsegni. 

6.) A barlang

Na erre a filmre mondanám, hogy a horror filmek lehetőségeit teljes mértékben kihasználja. A hangulat keltés, a szereplők megjelenítése, a történetvezetés mind kellően jó ahhoz, hogy ez a film az egyik legjobb horror legyen. Klausztrofóbiások, viszont vigyázzanak vele.  

5.) Rémálom az Elm utcában

A retro horrorok abszolút királya. A 70-es, 80-as évek gagyi, slasher horrorfilmjeinek legtöbb eleme megtalálható ebben is, azonban van két dolog, ami kiemeli a többi hasonló film közül. Az egyik a dolog álomvilágra kiterjesztése. Jól működik. A másik pedig, hát Freddy Krueger. Össze se lehet hasonlítani egy Jasonnel vagy egy Michaellel.

4.) A kör (2002)

Ez a film mai napig úgy tud félelmetes lenni, hogy a legtöbb horror film klisét nem használja és nem is akarja használni. Helyette inkább kreatívan a psziché világában okoz rémálmokat az emberekben. És egyébként kiváló remake, nekem az eredeti sose tetszett annyira, mint ez.  

3.) Az ördögűző

Ez is egy olyan film, amiről nem érzem szükségét annak, hogy sorokat írjak róla. Abszolút kiváló, kötelező darab mai napig. 

2.) Ragyogás

Sok negatív kritika éri ezt a filmet még ma is, de az tény, hogy a filmművészt legikonikusabb jelenetei közül nem egy a Ragyogásból van. Kubrick klasszikusa szinte az egyetlen, amit irodalmi horrornak tudok nevezni.  

1.) Fűrész

Igazából cseles film ez, mivel a horror és a thriller határán mozog. Én mindig a filmvégi  katarzisban gazdag fűrészelős jelenet miatt kezeltem horrornak. Sok hibája van a filmnek, az tagadhatatlan, ahogy az is, hogy az összhatása és a csavarjai úgy vágják pofon az embert, hogy utána egy hétig nem kell föl, s csak néz maga elé. Lehet, hogy elnéző vagyok vele, mivel eléggé kicsiként láttam először és óriási hatást tett rám, de én nem tudok nem úgy nézni rá, mint a legtökéletesebbre. És szégyen, amit a folytatások műveltek az eredetivel. 

A 10 legjobb horror videojáték | Szubjektív Gamer Toplista

Néhány szó a lista előtt. Valamiért az én ízlésem a játékok iránt igencsak elüt másokétól, épp ezért lesznek olyan címek is a posztban, melyeket kritikusok eléggé lepontoztak. Valamint még azt is leírnám, hogy a listán nem csak a kifejezetten tiszta horror játékok szerepelnek, hanem horror elemekkel rendelkező játékok is. Lássuk: 

10.) Clive Barker's Jericho

A Jericho a legtöbb kritikai portálon nem kapott túl pozitív fogadtatást, de számomra az egész játék az elejétől a végéig működik, egyben van és nagyon is szórakoztató. A rengeteg tucat fps között jó látni, hogy vannak egyedi ötletekkel rendelkező videojátékok. A hangulata pedig instant horror és természetesen vér is van bőven.

9.) Stubbs the Zombie in Rebel Without a Pulse

Na ez a játék egy hatalmas piros pont a fejlesztői kreativitásnak. Zombis játékok. Már minden kliséjét és küllemét ismerjük a műfajnak és akkor hirtelen jön a Stubbs, amelyben az irányítható hősünk egy élőhalott, az ellenségeink pedig az emberek. 

8.) Blood

Instant klasszikus. Nekem a Blood az a retro videojáték, ami másoknak a Doom vagy a Wolfenstein. Retro fps, horror körítéssel és rengeteg popkultúrális utalással. Nyami.

7.) Alice: Madness Returns

Ez a játék mintapéldája annak, hogy hogyan kell egy több, mint 10 éves játékot felébreszteni a sírjából. Az American McGee's Alice is már egy jó játék volt, bár számomra hiányzott belőle az a hangulatvilág, ami a Madness Returnsbe bele került. Csodaországot így még sosem láttad. 

6.) Condemned: Criminal Origins

Na ez egy remek játék. Tulajdonképpen minden benne van, ami egy túlélő horror játékhoz kell. Nyomozós sztori, nyomasztó helyszínek és finoman adagolt jumpscare-ek.

5.) Silent Hill 4: The Room

Igen tudom. Miért a sorozat negyedik része került fel a listára, mikor mindenki számára egyértelmű, hogy a második a legkiválóbb? Hát az az igazság, hogy én ezzel sosem értettem egyet. Számomra sokkal kihívás teljesebb, hangulatosabb és érdekesebb játék a negyedik rész, mint a második. Tudom, hogy ezzel kevesen értenek egyet, de ízlések és pofonok. 

4.) Left 4 Dead 2

A valaha készült legjobb zombi hentelős játék. Abszurd, pörgős, hangulatos és a Co-op mód függővé teszi az embert. 

3.) Resident Evil 4

Szerintem a legjobb Resident Evil játék, bár a sorozat több darabjával nem játszottam. Azt azonban ki tudom jelenteni, hogy ennél jobb túlélő horror játék élményben még nem volt részem. Na jó, talán egyben...

2.) Painkiller

Mész és lősz videojátékok. Neves képviselői a Serious Sam és a Painkiller. A Painkiller hangulatvilága valami elképesztően remek. A horrorisztikus elemek tökéletesen simulnak egymáshoz, a játék pedig tökéletes feszültség levezető. 

1.) Penumbra Trilogy

Hát igen. Az Amnesia című játékot nagyon sokan szeretik, amit szerintem annyira játszhatatlanságig teletömték jumpscare-rel és minden mással, hogy végig se játszottam. A fejlesztőknek viszont van egy kevésbé ismert, ám annál nagyobb mesterművük a Penumbra trilógia. Nagyon sokat emlegettem ebben a posztban a hangulatvilágot, mivel talán ez az egyik legfontosabb szempont egy horror játéknál. Itt a hangulat a tetőponton dübörög. Leírhatatlan, milyen kellemesen parás ezekkel játszani, még a harmadikkal is, ami minőségében jócskán elmarad az előző kettőtől. Kötelező darabok.

A 10 legbetegebb/legelvontabb videoklip | Szubjektív toplista

Ismét egy olyan poszttal készültem, amely után az olvasóim elkönyvelhetnek pszichopatának és elmebetegnek vagy csak szimplán rám hívhatják az összes Európában létező kórházat. De nyugalom, annyira nem vagyok elborult. :D Mindenesetre ez a 10 klip igen, tehát lássuk:  

10.) Tool - Prison Sex

A Tool videoklipek kínálatából válogatni lehetne, ha elvont videoklipekről van szó. A legtöbben a Sobert szokták kiemelni a legbetegebbnek, engem még is ez a darab rázott meg igazán. 

9.) UNKLE - Eye For An Eye

Ezzel a videoklippel kapcsolatban mai napig ezernyi kérdésem van, pedig nem ma láttam először. Konkrétan komplexebb, mint a Donnie Darko című film, amit még ma sem értek igazán. Mindenesetre erre mondanám, hogy művészeti elborultság.

8.) Björk - Army Of Me

Hát a csodálatos Björknek a videoklipjei közül is lehetne válogatni, bár itt inkább kiválóság, mint betegség tekintetében. Mindenesetre ettől bármikor lehetnek rémálmaid.

7.) The Exodus Song: "This Land is Mine"

Beteg és lehet, hogy betegebb az, hogy most is idétlen vigyorral nézem végig az egészet. Ennyire, de ennyire szenzációsat!

6.) Rammstein - Mein Herz Brennt

Na és akkor a Rammstein miért maradna ki. Igazából itt is választhattam volna elborultabbat, de számomra valahogy mindig is ez volt a legmegrázóbb. Egyszerűen olyan az összhatása, hogy juj. 

5.) Moby - Disco Lies

A vigyor itt is megvan, de a végére keserű könnyekké változik. Dübörgő kritika...

4.) Nine Inch Nails - Closer 

Na itt szimplán csak nyers brutalitásról van szó. És sokkal durvább nyers brutalitásról, mint bármelyik Marilyn Manson klipben.

3.) LEFTFIELD feat. AFRIKA BAMBAATAA - Afrika Shox

Azt hiszem az összes közül mindig is ez fájt a legjobban, s ennek ellenére ma is előkelő helyet talál a szívemben.

2.) Squarepusher - Come On My Selector

Ehhez... Ehhez én nem tudok hozzászólni. Csak nézzétek végig (tátott száj mechanizmus bekapcs.) 

1.) Aphex Twin - Come to Daddy

És hát igen! Ez számomra nem volt kérdés. Ha Aphex Twin és Chris Cunningham összeáll és készül egy új klip... Hát igen! Álmodjatok szépeket ma is!

Horror a költészetben | Avagy versek a halálról, félelemről, elmúlásról

Petőfit nem a félelem és a brutalitás képeiről ismerhetjük, ezen verse viszont kifejezetten ezekről szól. Egy nem tipikus vers a nagy magyar költőnktől.

Petőfi Sándor: Álmos vagyok és mégsem alhatom

Álmos vagyok és mégsem alhatom;

Ébren vagyok és mégis álmodom.

Gyertyám pislog komorhomályosan,

Mint a lidérc, mely temetőbe van;

S ki nem merem kezemet nyujtani:

Elvenni hamvát vagy eloltani.

Ágyamban fekszem mozdulatlanul.

Előttem el rém rém után vonul.

Hiába húnyom be szemeimet,

Látom még akkor is e rémeket.

És milyen rémek, milyen alakok!

Arcomról hideg izzadás csorog.

Ott mély árokban egy koldús halott,

Fölkél és rágja a koldúsbotot.

Kemény. Beléje törnek fogai,

Látom szájából a vért omlani.

Itt egy öreg cigány, a deresen,

Ütik, verik kinoskeservesen,

Vernek le róla húsdarabokat;

Fájdalmában, mint a kutya, ugat.

Hát az mi ott? torony vagy óriás?

S mit mível? kútat vagy sirgödröt ás?

Nem sír lesz az, nem. Kút; mert ott hever

Mellette a nagy százakós veder;

Most leereszti a roppant vedert...

Nem víz, de vér, mit e kútból kimert.

Itt egy ifjú, ki lenyakaztaték,

Viszi fejét, markolva üstökét,

S szólván: "nem én, de te vagy a zsivány!"

Bedobja azt a bíró ablakán.

Ott akasztófa, rajta csecsemő;

A csecsemőnek anyja odajő,

Megfogja lábát, s húzza, húzza le,

S körűltáncolja a bitót vele.

Itt egy leány, két béka ül szemén,

Nyúzott patkány van orrának helyén,

Hosszú férgekből vannak fürtei,

S őt félkigyó-félember öleli. - -

Ily szörnyeket lát lázas képzetem.

Elkergetném s el nem kergethetem.

Mindenki alszik, csak magam vagyok

Nem alvó. Csend van, csak fogam vacog.

A horror műfajának megteremtőjétől legtöbbször A holló című mesterművét szokták idézni. Én most egy másik, szintén híres versét hoztam.

Edgar Allan Poe: A győzhetetlen féreg

Ez ám a gála éj,

Ha éveid száma véges!

Angyalhad ködszárnyas, kevély 

Ül, drámára éhes.

Majd könnye közt borong,

mikor remény és rettenet, 

Szférák zenéje búgva bong

A teátrum felett.

A mímek Istent játszanak

Selypes halk hangokon.

Amott pár illó bábalak

Jár-kél, s szól monoton.

Formátlan őserő feszül

Ring-reng a színpadon

Keselyűszárnyakon repül 

S lehull a Fájdalom.

Nem pille dráma! Tudva tudd,

Mától füledbe zsong!

A Fantom-űzők hada fut,

Ám egyhelyben tolong.

Mert esély nincs, mert Ôrület,

A dráma veleje 

Csak mégtöbb Bűn és Rémület,

mi ütközik vele.

De nézd, egy rém döng most elô 

A színfalak mögül.

Rőt szörnyalak és nincs idô!

Rohanj, ha nem, megöl.

Vigyázz! Vigyázz! Visong a báb.

A rém a szín ura.

Fent sóhaj, lent emberhúsba vág

Vérző féregfoga.

Kihúny, dől le a lámpa mind!

Vonagló testek, robaj, vad, süket,

Függöny szakad, s látod amint

Felöltik halott-leplüket.

Jönnek szürkére sápadt angyalok

Fátyol le, szó a közönségnek:

“Ez itt az Ember című dráma volt,

s a hős a Győzhetetlen Féreg”.

Reményik versében talán a legijesztőbb a válaszok hiánya.

Reményik Sándor: Az a félelmetes másik

Ki vagy, te félelmetes idegen, 

Akit költőnek nevez a világ,

Aki megmozdulsz lelkem rejtekén, 

Mint vulkánban a tűz?

Ki vagy,

Ki lelkem fáit tompán zúgatod, 

Mígnem melódiába fog az erdő? 

Ki vagy, ki elzsongani nem hagyod 

A szívem sebeit,

S lelkem halottait 

Temetetlenül hagyni rendeled? 

Ki vagy?

Hogy lehet, hogy így úrrá lettél rajtam, 

Hogy ajtóimon nincs számodra zár,

S kopogtatásod ha nem hallanám, 

Döngetni kezdesz?!

Ki vagy,

Hogy nincs számomra oly hatalmas úr, 

És nincsen oly imádott valaki,

Hogy meg ne szakítnám a szót vele, 

Ha Te kívánsz beszélni?!

Ki vagy,

Hogy szívem véréből táplálkozol, 

És nagyra nősz,

És éjjeleim álmát elveszed,

És ha ölembe nyugtatnám kezem, 

Sziklákat hengerítni kényszerítsz,

Mik a hegyről a völgybe visszahullnak? 

Ki vagy, ki meggyötörsz és üdvözítsz? 

Ki vagy, ki vagy?!

Ady halál versei is elég híresek a magyar irodalomban, s közülük az egyik legkiemelkedőbb A Halál rokona.

Ady Endre: A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,

Hervadva ha vágynak, a nőket,

A sugaras, a bánatos

Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák

Kisértetes, intő hivását,

A nagy Halál, a szent Halál

Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,

Sírókat és fölébredőket

S dér-esős, hideg hajnalon

A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,

Könnyetlen sírást és a békét,

Bölcsek, poéták, betegek

Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,

Aki rokkant, aki megállott,

Aki nem hisz, aki borus:

A világot.

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

A sírvers műfajának egyik darabja, Babits Mihály briliáns verse. 

Babits Mihály: Sírvers

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam

a hosszú szenvedés után.

Keserű lelkemet kiadtam

s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.

Keserű lelkemet kiadtam,

mint fájó gennyet a beteg:

magamtól is védve maradtam:

akarva sem szenvedhetek.

Nincs jobb világ a másvilágnál,

a másvilágon nincs világ,

s nincs jobb világ a nincs-világnál,

mert féreg nélkül nincs virág.

Nincs jobb világ a nincs-világnál,

hol féreg van csak, nincs virág,

hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,

hol féreg nem fáj, hogyha rág.

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.

Elszállt az álom és a láz.

Ma föld fölöttem, föld alattam,

és nem emel, és nem aláz.

Ma föld fölöttem, föld alattam,

koporsó kerít, néma ház.

Keserű lelkemet kiadtam

és nem boszant a léha gyász.

Nincs jobb világ a másvilágnál,

mely halkan létlen létre bont,

mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,

s hol semmi érzés, semmi gond.

Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,

és jobb a száraz, puszta csont

ez ideges, husos világnál,

mely oly keserves és bolond.

Létezhet ennél csodálatosabb és gyönyörűbb kép a félelemről és a feszültségről? Nem lehet megunni az olvasását.

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Arany János egy nem túl ismert balladáját is beletettem ebbe a kis válogatásba. Számomra is ismeretlen volt mostanáig, mivel egy versenyhez kell foglalkoznom vele. Mindenesetre vannak benne horrorisztikus elemek.

Arany János: A kép-mutogató

Énekes história

Debreceni sokadalom!

Nézz e képre, halld meg dalom:

Szomorú történet esett,

- Kin sok jámbor szív megesett -

   E szomorú időben;

Arrul szerzék ez új verset

   Ebben az esztendőben.

Első képem azt mutatja:

Grófkisasszonyt feddi atyja,

Mér fejére súlyos átkot,

Hogyha az íródeákot

   Még tovább is szíveli,

Kihez a sáros cipőjét

   Sem méltó megtörleni.

Im haragra lobban arca,

Ősi dölyfe, mély kudarca!

A leány, mint szőke harmat,

Reszket, elfoly; - ajka hallgat,

   Vagy, ha mond is, ennyit mond:

Válni nem tud, de meghalhat,

   Ősz fején úgy nem lesz gond.

Második kép: hogy az atyja

A deákot felhivatja.

Ime, ott áll; büszke, délceg;

Viseletén semmi félszeg;

   De szegény - csak köznemes,

Grófkisasszony szép kezére

   Már ezért sem érdemes.

Szigorún ezt tudtul adja

Grófkisasszony édesatyja, -

S hogy sem esztendő, se' hónap,

Kitelt éve, mehet holnap.

   Messze ám! nagy a világ.

Mélyet bókol, de csak ott áll

   Bátran az iródeák.

"Gróf úr! enyim a leánya,

Szíve, lelke, minden vágya;

Minket senki el nem választ:

Kezét kérem és a választ,

   Ha »igen«, ha »nem« is;

Rangja, fénye, java nem kell:

   Elveszem egy ingben is."

Fagy, ütésre, föl nem enged:

Hogy kidobják: szolgát csenget.

Új kép váltja most a régit:

(Nézni kell a vesszőm végit)

   A leányt mutatja, hogy

Ezt sikoltva: "egy ingben is!"

   Apja lábához lerogy.

A deákkal hajduk bánnak.

Szőke fürtit a leánynak

Apja tekeré kezére,

Mintha nem vón' édes vére,

   S dobja a legény után. -

Hír nincs rólok, hang sincs rólok

   A kastélyban ezután.

Szalma-viskó s falu vége

Ifju párnak menedéke;

Ottan rejtve volna, s boldog,

Ha tudna, vagy birna dolgot:

   Hanem a természet kér,

S már sohajjal végzi a dal:

   "Kis kunyhóban is megfér".*

Avagy e kéz finom bőre

Áll-e a mosóteknőre?

Kit arasszal így fogunk át:

E derék, bír durva munkát?...

   Férje könnyebben veszi:

Savanyú tej neki nem kell,

   A fölét ha leeszi. -

Őszi este, kandallónál,

Az öreg gróf ott szunyókál;

Bőg a kémény, künn esik, fú,

Hogy belép egy szolga fiú

   S könnyes szemmel oda súg

"Kapu-rácsnál rongyos nő áll.

   Azt mondja, kisasszonyunk."

"Ha! tépesd le az ebekkel!

Nincs leányom - nem volt - nem kell!"

- Legszomorúbb ez a rajzon,

Ezt ne nézze terhes asszony,

   Mert úgy jár, mint amit lát,

Mint a szegény grófkisasszony

   Mikor üzték a kutyák.

Múlik a tél, esztendő is,

Múlat a gróf, feled ő is;

Nappal verseny és vadászat,

Este keres vídám házat,

   Hol van élénk társaság;

S időt ölni felkerűl ott

   Mindenféle furcsaság.

Asztal-írás ötvenhatban

Vala itt-ott még divatban;

Kisded asztal egyik lába

Iró-eszközt rejt magába:

   A körűl sereglenek

Azzal írnak másvilági

   Láthatatlan szellemek.

Szép ajak mond: "Gróf úr nem mer

Szóba állni a szellemmel."

Gróf mosolygva asztalhoz nyúl,

Csak érinti: asztal indúl,

   Szalad ujja közt az ón,

S a papírra ez van írva:

   Ismert kézzél: "Én, Verón."

Arcát éri hűs fuvallat,

Hátranéz s egy "ah!" szót hallat:

Áll mögötte volt leánya,

Már nem élő, csak az árnya,

   Sápadt, rongyos, - ím, minő!

Karján, alva-é vagy halva?

   Egy idétlen csecsemő.

"Nem emelek súlyos vádat,

Csak elhoztam unokádat;

Teste nyugszik az enyémmel,

Vad erdőben temeték el, -

   Nézd ha élne, szép fiú;

Lelke szunnyad, nem költ még fel,

   Nem volt arra ért korú."

Mint kit rémes álma zaklat,

Gróf néhány szót félbeszaggat;

Kik ezt látják ott körösleg,

Vélik olyan különösnek,

   Szóbeszédnek tere tág;

A gróf elment; - nem is látja

   Többé semmi társaság.

Megy, s bezárja benső zárját

Hivja gyakran holt leányát;

Kulcslyukon kik hallgatóznak,

Csak felét hallják a szónak:

   Amit a gróf maga mond;

Szájról szájra suttogás kél:

   "Csitt... való: a gróf bolond."

Nem, nem az még: szól, tesz, rendel

Most is mindent értelemmel;

De, ha asztalával írat,

Hogy sebére leljen írat

   És ha lánya megjelen:

Kérdi, kéri, térden állva:

   Engesztelni mit tegyen?

"Nem mondom, hogy »megbocsátok«

Mert nem tőlem függ ez átok;

Míg szivemben élet égett,

Sem táplált az gyűlölséget,

   Megtöré csak fájdalom;

Kérjed Istent; bűnbocsátni

   Nála több az irgalom."

"Monddsza hát, hol nyugszik tested?

Gróf atyád már rég kerestet;

Felrakattam új kápolnád,

Aranyozzák büszke tornyát:

   Ott nyugodjál, gazdagon."

"Oh - hová kopóid űztek -

   Jobb nekem már a vadon!"

Még egy kép jön, az utolsó:

Márványkőbül nagy koporsó;

(Benn egész sort rejt e kripta.)

Címerét most megfordítva

   Vésték rá a kőlapon:

Ez a sírbolt nem lesz nyitva

   Csak az ítéletnapon.

Inkább szép, mint horror, de az egyik kedvencem Kosztolányitól.

Kosztolányi Dezső: Hetedhét-ország felé

Egy csöndes éjen eljön értem

tetőtöl-talpig feketében

a fekete kocsis.

Álarc lesz arcán, éji, gyászos,

a rúdnál két fekete táltos,

s fekete lesz az ostor is.

Felgördül az álomba ringó,

halálszínű fekete hintó,

s beléje mélyedek.

Szótlan repülök messze síkon,

s az ablakon át kihajítom

az álmokat, az életet.

Álmatlan álomban merengve

szállok, futok, ki tudja merre,

hol árnyak árnya bolyg.

Arany tájak kopár mezőjén

elsápad a fehér verőfény,

s a nap helyett felkél a hold.

És messze Óperencián túl

egyszerre rózsaszín világ gyúl

ezüstös ég alatt.

Jönnek hideg tündérleányok,

térdig fehér rózsákba járok,

s Hetedhét-ország rám kacag.

Az utolsónak pedig Vida Gergely, egy nem túl ismert, de annál tehetségesebb kortárs költő versét választottam. Ha létezik a horrorvers, mint műfaj, én így képzelem el.

Vida Gergely: Sikoly (X.)

(M. M. Filmjéhez, kézikamerával)

Nem kellenek a robosztus képek.

A megcsonkított test minden manír nélkül

hever ott, mintha csupán a neki szánt helyet

töltené ki, mintha nem is egy rendezői instrukciót

tartana be. Egy hulla eszköztelen játéka.

Annyira életszerű, hogy bármikor felpattanhat.

Pasolini üres telken talált holtteste egy korabeli

híradóban. Egy rongy, hogy akkor már

fel is lehessen itatni a vérét.

Amit tudhatunk róla, hogy kikezdi az idő,

már ha érdekelne valakit is, különben

már most sem az igazi.

Pedig a hús, főleg a tipikus testfordulókon,

a csípőnél, a térdben és máshol, meg képes

imitálni az utolsó, nagy rohanás szándékát.

Az oválisba meredt ajkak a kínábrázolás

netovábbjai. Az összhatást az elcsúszott,

a szájüreg bejáratát keresztbe vágó műfogsor

rontja, mely útját állja a groteszkségben

el is téríti a befelé furakodó tekintetet. Kicsit

kis is türemkedik a szájból, mint egy pecek.

Joggal támadhat az a sejtésünk, hogy a végső

sikolyba nem sűríthető bele az élet.

Mert lehet bármilyen hangos és fülsiketítő,

hogy még akkor is elnyomja a kóbor kutyák

éktelen csaholását, mikor már vége mindennek,

csupán a kisstílű jelen időnek szól.

A rettegés egymással felcserélhető pillanatainak,

melyek semmiről sem szólnak.

Egy oda nem illő fogtechnikai eszköz miatt

nem érhető tetten a teljes üresség. Valahonnan

máshonnan áramlik rá az egészre.

Stranger Things Book Tag | Könyves kérdéssor

Ezt a taget Eva blogján a Bacchante sings the Blues nevű oldalon találtam, s gondoltam mivel itt a második évad ki is töltöm. Lássuk: 

1.) Epikus Intro: Nevezz meg egy könyvet, ami az első oldalától magával ragadott!

J. D. Salinger: Rozsban ​a fogó. A beat könyvek és road moviek úgy nagy általánosságban mindig könnyen megragadnak, nem véletlenül a kedvenc műfajaim. Ez a méltán híres kötet pedig úgy nagy általánosságban az egyik kedvenc könyvem.

2.) Dungeons & Dragons: Nevezz meg egy fantasy birodalmat, amit szívesen bebarangolnál!

Középfölde. Gondolkoztam, hogy melyik kevésbé ismert, de annál érdekesebb fantasy világot kéne választanom, de legjobban valahogy a klasszikus Tolkien világ vonz leginkább, hisz minden megvan benne, ami miatt a fantasy fantasy. Varázslatos lények és helyek, s kaland mindenhol.

3.) Csapatszellem: Nevezd meg a kedvenc könyves baráti társaságodat!

A Ka-tet a Setét Torony sorozatból. Na ők aztán tényleg nem csupán baráti társaság! Tulajdonképpen a legjobban összerakott világmentő csapat, akikről valaha olvastam. Nem hiába, King ért a karakterekhez.

4.) ABC & Karácsonyi Égősor: Nevezd meg a kedvenc, mentális betegséggel/zavarral küzdő karakteredet!

Patrick Peoples (Pat) a Napos oldalból. Nincs neki igazán nagy baja csak egy csipetnyi pszichiátria utáni ilyen-olyan. Egy szerethető és megérthető karakter, akivel olvasás közben végig azonosulni tudtam.

5.) The Upside Down: Nevezz meg egy könyvet, amitől pont az ellenkezőjét kaptad annak, amit vártál!

Alissa Nutting: Tampa. Úgy voltam vele, hogy mindent ki kell próbálni, itt az idő egy pornó könyv elolvasásához. Tehát semmi jóra nem számítottam. Ehhez képest az idei év egyik nagy kedvence lett nálam. Mélyen szívet ütő és erősen társadalom kritikus.

6.) Őrült Tudósok: Nevezd meg a legőrültebb disztópikus kormányt, ami eszedbe jut!

Tulajdonképen nem egy kormány, de egy igencsak beteg totalitárius szervezetnek mondható mozgalom a Fény gyermekei Szorokin A jég című regényéből. Csak úgy kiráz tőlük a hideg.

7.) Demogorgon: Nevezz meg egy rémisztő lényt, amit semmi áron nem engednél át a falaidon!

Blain a Setét Toronyból. Az egy dolog, hogy fizikailag lehetetlen, hogy bejöjjön az otthonomban, hisz egy beszélő vonat, de akkor sem. 

8.) Függővég: Nevezz meg egy történetet, ami után még többre vágytál!

C. S Lewis: Narnia krónikái. Ha jól emlékszem körülbelül két hét alatt olvastam el a sorozatot. Mikor végeztem az elsővel, fogtam a másodikat, harmadikat... Narnia világa annyira magával ragadó, a könyvek pedig sodró és könnyed olvasmányok.